A tartásuk végig megmaradt

A Közép-európai Ligában

előrelépés (ugyanúgy

ötödik hely mint tavaly, de jobb

mérleggel), a bajnokságban

visszalépés. Így vonható

meg röviden a Marso-Vagép

Nyíregyházi KK mérlege, amely

az élvonalbeli férfi

kosárlabda-bajnokságban a

felsőházból kicsúszva a

tizenegyedik helyen zárt.

A viszontagságos szezon derekán

edzőcserére is sor került:

Kmézics Zorant az NB I. A

csoport legfiatalabb trénere, Ferenczi

Tamás váltotta február

19-én. Vele az alapszakasz

hátralévő részében

4–7-es győzelem–vereség

mutatót produkált a gárda, az

alsóházi

rájátszásban 4–1 volt a

mérleg, vagyis összesítésben

nyolc-nyolc sikert és vereséget, vagyis

éppen ötvenszázalékos

mérleget tud felmutatni a szakember.

– A felkérés után

azért akadt két-három

álmatlan éjszakám és egy

egészséges drukk is dolgozott bennem,

hiszen ez a mostani volt az első

önálló munkám

felnőttcsapat mellett – mondta

Ferenczi Tamásról,

akiről azóta kiderült, hogy a

következő évben is ő vezeti az

NYKK-t. – Amikor átvettem a

csapatot, túl sok esély már nem

mutatkozott a felsőházi tagság

kivívására, de úgy voltunk

vele: ameddig él a matematikai esély,

addig nem mondunk le erről a

lehetőségről. Ilyen szempontból

sorsdöntő volt a kecskeméti

mérkőzésünk, amelyen

sérülés miatt

Booker és

Lekli sem tudott játszani, a

három mezőnyemberünk,

Savic, Siska

és Vujacsics egyaránt

negyven percet töltött a

pályán, és végül

tizenegy pontos vereséget szenvedtünk. A

sérülés egyébként is

vissza-visszatérő jelenség volt

nálunk, az irányításom

alatt a Hegyvidék elleni

alsóházi meccsen volt először

és egyedül teljes a keret.

Visszatérve az alapszakaszra, négy olyan

mérkőzésünk is volt, amelyet

esélytelenebbként csak a

végjátékban

veszítettünk el, a Falco elleni

mindkét találkozón, illetve a

Pécs és a ZTE ellen is

közel jártunk a meglepetéshez. Azt

pedig külön díjazom, hogy szemben

más alsóházi csapatokkal, az

alapszakasz hajrájában bennünket

senki sem vert „agyon”, végig volt

tartásunk, egyedül a Sopron elleni

zárómeccs sült el balul.

Az alsóházban sem maradt célok

nélkül a csapat, annak ellenére sem,

hogy a bentmaradása már ekkor is

biztosított volt matematikailag is.

– Az alapszakasz végére

eldőlt, hogy a kilencedik Kecskemétet nem

tudjuk utolérni, így a tizedik

helyezés megszerzését

tűztük ki célul – így

Ferenczi Tamás. –

Erről a pozícióról

végül a Körmend elleni ki-ki

meccs döntött, amelyet a

sorsolás szeszélye folytán

idegenben kellett megvívnunk. Végül

a jó színvonalú

évzárón a vasiak

őrizték meg

rájátszásbeli

veretlenségüket, így nekünk

maradt a tizenegyedik helyezés. A

játékosok a bajnokság ezen

szakaszában is sportemberként

viselkedtek, és presztízst

csináltak a győzelmek

megszerzéséből, miközben

azért a fiatalok is egyre többet

ismerkedhettek az élvonal

légkörével.

Ferenczi Tamás edző

véleménye az általa

foglalkoztatott kosarasok

teljesítményéről

Irányítók

Brane Savic:

Elszántságával és

edzésmunkájával

példát mutatott, az

alsóházi rájátszásra

mentálisan kissé elfáradt. Amit

korábban megszoktunk tőle, azt ebben a

bajnokságban is hozta.

Siska János: Ha

szükség volt rá, jól

helyettesítette Savicot, a tőle megszokott

stabil játékot produkálta,

lehetett rá számítani.

Makrai Márton: A tanulás

mellett vállalta a napi két

edzést, játékban elsősorban

az U20-as csapatban jutott neki szerep.

Fizikálisan erősödnie kell, hogy a

„nagyok” között is helye legyen.

Bus Milán: Amikor a csapathoz

kerültem már a Nagykálló

játékosa volt, de az

edzésmunkánkat végig

segítette, ezért köszönet

jár neki.

Hátvédek, bedobók

Roy Booker: Általában a

meccsek fontos időszakára tartogatta

pontjait, de egyéni érdekeit gyakran a

csapat elé rendelte.

Darko Vujacsics: Szinte végig

kisebb-nagyobb sérüléssel

bajlódott, de így is akadtak

kiemelkedő mérkőzései, amikor

nyerőembernek bizonyult.

Nagy Krisztián: Kevesebb

lehetőséghez jutott, mint amit szerettem

volna adni neki. Hálátlan szerepkör

az övé, mert a sérülések

miatt edzéseken a négyes

pozícióban játszott, ami nem az

ő világa.

Mohácsi Máté:

Ebben az évben számára az volt a

legfontosabb, hogy átképezzük a

hármas pozícióra. Rengeteget

fejlődött, javult a

dobásbiztonsága, az U20-as csapatban

nyújtott teljesítményével

bekerült a korosztályos válogatott

keretbe is.

Erőcsatárok, centerek

Sitku Ernő: A csapat szellemi

vezére és kapitánya. A mai napig

az egész mezőny egyik

legmeghatározóbb játékosa,

tapasztalatából és

ponterősségéből idén is

rengeteget profitáltunk.

Zoran Helbich: A fizikai

erejére és a védő

lepattanóira számíthattunk, a

pontereje hullámzó volt. A „piszkos

munkát” rendre elvégezte.

Farkas Attila: Az idei esztendő

kellemes meglepetése volt az ő

feltűnése, bizonyította, hogy lehet

rá számítani, bár a

sérülések olykor

visszavetették. Fizikailag azért

erősödnie kell.

Lekli József: Farkashoz

hasonlóan őt is

sérülések

hátráltatták, a jövő

embere lehet ő is. Felépülése

után az eddiginél fokozottabb szerepet

szánok neki.

bajnokot

Miután kedden a bajnoki

döntőben Paks harmadszor

is legyőzte a Pécset

(másodszor idegenben, ezúttal

84–70-re), eldőlt, hogy

3–0-ás

összesítéssel az

Atomerőmű SE szerezte

meg a bajnoki elsőséget. Ez az

eredmény felnagyítja a

Marso-Vagép NYKK

január 14-i győzelmét,

amikor is a Paksot, vagyis a

későbbi bajnokot győzte le

a bujtosi csarnokban

97–96-ra.

- Bodnár Tibor -