Minden rosszban van valami jó

A debreceni titánok ugyanis a

számukra tét nélküli

összecsapáson, idegenben

kalapálták el az ESMTK-t, a

harmadosztályba taszítva a

baktaiak legfőbb

ellenlábasát. Mindazonáltal a

történtek minimum elgondolkodtatásra

késztethetik az illetékeseket,

Illés László

például a szombati

mérkőzést

követően

„Szégyen-gyalázatnak”

titulálta együttese

teljesítményét... Persze, minden

rosszban van valami jó, a súlyos

vereség dacára a gárda

megúszta a kiesést.

– Óriási düh volt bennem a

meccs után, bár azóta

eltelt egy kis idő, ettől

függetlenül most is nagyon mérges

vagyok – árulta el Illés

László baktai

játékos-klubmenedzser. – Azt

tartják, mindenre létezik

magyarázat, és tény, a

vereség benne van a pakliban, viszont ekkora

tétnél jogos követelmény,

hogy a játékos

csússzon-másszon, harapjon a

pályán, ne pedig kishitűen, a

megoldást a másiktól várva,

ne adj isten a küzdelmet feladva futballozzon!

Azzal az elképzeléssel kezdtünk,

hogy mivel nem bennünket nyom a győzelmi

kényszer, óvatos játékra

törekedjünk. Megbeszéltük, a

ceglédiek közül kire

fordítsunk különös figyelmet,

ehhez képest már a 45.

másodpercben gólt kaptunk, borult minden.

Hiába az előre eltervezett taktika, azonnal

kényszerhelyzetbe kerültünk. Mivel

folyamatosan értesültünk az

ESMTK–DVSC II-DEAC találkozó

eseményeiről, a szünetben tudtuk, ott

1–1 az állás , ami arra sarkalt

bennünket, hogy kockáztassunk. Ez pedig

rosszul sült el.

Sejtettük, ha kitámadunk,

beledőlünk a saját kardunkba, de az

adott szituációban nem volt más

választás. Arra mégsem

spekulálhattunk, hogy majd csak lesz valami...

Végül úgy alakult, hogy nem csak a

debrecenieknek, az ESMTK-t a bajnoki hajrában

szintén legyőző kazincbarcikaiaknak is

köszönettel tartozunk! A szigorúan

vett keleti együttesek, mondhatnám,

összetartottak, bár megjegyzem,

idény közben mindkét eredmény

a papírformát igazolta volna.

Illés László

érthető módon, egyelőre nem

szolgált konkrétumokkal a

folytatással kapcsolatban. Annál is

inkább, mivel az sem világos, az

átszervezésre ítélt,

2010-ben huszonnégy csapatosra tervezett NB II.

soros idénye mekkora kihivást jelent...

– Véleményem szerint nagy

változásokra lesz szükség,

más kérdés, jelenleg még

azzal sem vagyunk pontosan tisztában, milyen

feltételek mellett bonyolítják le

a következő szezont, ami

vízválasztónak

ígérkezik. A jövőről

még nyilvánvalóan egyeztetni

fogunk, annyi szent, a kettős feladat

ellátása nagyon nehéz,

embertpróbáló feladat ilyen

szinten. Játszani és közben a

csapatot irányítani, nos ez nem biztos,

hogy egészséges rendszer...

és

nyeretlenség

Noha a baktaiak április

5-én Makón nyertek

utoljára – a

végül dobogón

záró együttes elleni

bravúr előtt a

második helyen

letáborozó DVSC

II.-DEAC

legyőzésével

ugyancsak nagyot alakítottak, a

több, mint két

hónapra nyúlt

nyeretlenségi sorozatra

felmentést adhat a frontemberek

hiánya. A

sérülésből

lábadozó Kozma

Attila, Márkus Gyula

és Szabó

Róbert a teljes tavaszi

idényt kihagyni

kényszerült, ők a

jelek szerint pótolhatatlannak

bizonyultak.

- Koncz Tibor -