Széplaki csak a szépre emlékezik

A tabella tetejére fagyott, Bécsi

József vezényelte

legénység 28–0-ra verte idegenben a

Máriapócsot: az őszi

idény

zárómérkőzésén

a harminchárom esztendős csatár

beírta magát a krónikákba.

Elvégre, a vasárnapi produkciót

előkelő helyen jegyzik majd.

Egyébként sem „langyos”

pályafutásról regélhet

nyugdíjaskorában. A lesipuskás

játékos több szezont húzott

le az NB II-es Nyírbátorban

(amelyben házigólkirály is volt),

a Baktalórántházával a

második vonalban vitézkedett, megfordult

Tiszabecsen, azt pedig kevesen tudják

róla, hogy anno a Debrecen

utánpótláscsapatában

pallérozódott.

– Nagy öröm számomra,

annál is inkább, mert eddig négy

gól jelentette a csúcsot, amit a

Nyírbátor színeiben a

Tarpa ellen megyei első

osztályú bajnokin értem el

– jelezte Széplaki

Norbert, aki nyár óta

erősíti a

Nagykállót. – Azt kell

mondjam, így is maradt a lábamban

egy-két találat... Természetesen

nem jutottam volna semmire a csapattársak,

sőt az edző, no meg a szurkolók

segítsége nélkül. A drukkerek

például mindenhová

elkísérnek minket, ők is

aktív részesei sikereinknek. Tízes

mezben játszom, huszonegy gólnál

tartok, és bár nem tulajdonítok

különösebb jelentőséget

ennek a ténynek, a számok remélem

szerencsét hoznak a folytatásban is. Mert

nem titkolom, ebben a csoportban megcéloztam a

gólkirályi címet! Azért

megnyugtat, hogy az edzői kérésnek

már eleget tettem, Bécsi

József húsz gólt

várt tőlem, hozzáteszem a teljes

idényt tekintve.

Persze, nyilvánvaló, hogy az idény

végére abszolút szétesett,

ifjúsági játékosokat

bevető, a tizenöt összecsapáson

százharminckilenc „dugót”

kapó Máriapócs nem

lehetett méltó ellenfele a

Nagykállónak.

Mindazonáltal Széplaki

Norbert csak azt tette, amit várnak

tőle.

– Sajnos, az ellenfél

játékosai nem vették a

legkomolyabban a meccset, ugyanakkor

nekünk az a dolgunk, hogy nyerjünk, nekem

mint csatárnak pedig az, hogy gólokat,

lehetőleg minél többet szerezzek.

Mindez, persze mit sem ér, ha a csapat nem nyer

bajnokságot, hisz egyértelműen a

feljutás a cél. Ezt teljesíteni is

fogjuk. Lényeges szempont az is, hogy nem

tarthatnánk itt, ha nem élveznénk

a polgármester úr, illetve a hivatal

támogatását.

- Koncz Tibor -