szon-sportoldal

2010.11.08. 16:21

Gelénes: rémálom!

<p>Úgy szép az élet, ha zajlik. Márpedig a jelek szerint Gelénesen tudják, mitől döglik a légy.</p>

A Carmo-csoportban szereplő futballcsapat röpke háromhónapos megyei másodosztályú „pályafutásába” annyi kalandot sűrített, ami máshol egy életre elegendő. Az újonc egyesület a tizedik fordulóban például 15–2-re kikapott Nyírmeggyesen, két héttel később nem állt ki a Tisztaberek elleni mérkőzésre, legutóbb pedig hiába vezetett 6–0-ra a félidőben, innen is el tudta bukni a Csenger elleni hazai összecsapást. A szünet után nyolc gólt szedett be a tizenötödik helyen posztoló gárda, amely minden bizonnyal bírta magát a sportkönyvekbe. A hírek szerint a vasárnapi malőr olyannyira megviselte a fiúk idegrendszerét, hogy négyen azonnal bejelentették visszavonulásukat...

– Álomból rémálom! – közölte nemes egyszerűséggel Varga Tamás, a Gelénes edzője. – A meccs előtt, ha valaki azt mondja, egy góllal kikapunk a Csengertől, aláírtam volna az eredményt, annál is inkább, mivel a tabellán elfoglalt helyezések alapján tőlünk erősebb csapat. Nem gondoltam volna, hogy az első félidőben vezetni fogunk, azt meg főleg nem, hogy 6–0-ra. Lefociztuk a vendégeket, egyértelműen nekünk állt a mérkőzés. Mióta a megye kettőben vagyunk, most láttam először, hogy csapatként tudunk játszani és egymásért küzdeni. Talán már elkönyveltük, hogy a forduló meglepetését szerezzük, sokat nem is tévedtünk. Meglepetés ez a javából! Nem akarom a játékosokat bántani, mert magamat is hibásnak érzem azért, hogy ekkora előnyt negyvenöt percen keresztül nem tudtunk megtartani, bárki is legyen az ellenfél.

Nehezen emésztették meg

A csengeriek a szünet után úgy jöttek ki, hogy meg akarják nyerni a találkozót, tisztelem és becsülöm őket, mert nem adták fel. Azt viszont nem értem, hogy miért fordult meg velünk a világ: ég és föld volt a két félidő közötti különbség. Ami addig sikerült, az a folytatásban már egyáltalán nem. Semmiből nem tudtunk pozitívan kijönni. Na de, ez már a múlt, mint ahogy minden csoda is csak három napig tart. Azt mondom, nem szabad feladnunk, ha képesek voltunk negyvenöt percen át futballozni, akkor ezen az úton kell tovább menni. Remélem, ezt a cikket a játékosok legalább kilencven százaléka elolvassa, és a két hátralévő meccsre becsülettel eljönnek, hogy legalább tisztességesen kiálljunk. Az utóbi pár sor az ifistákra is vonatkozik!

Természetesen a túloldalon is nehezen emésztették meg a történteket.

– Hasonló élményben még egyikünknek sem volt része – taglalta Volkán Roland, a Csenger játékos-edzője. – Még annak a Szilágyi Sándornak sem, aki nem most kezdte pályafutását, köszönte is szépen a végén, hogy megnyertük ezt a meccset. Egy jó gelénesi csapattal játszottunk, amely a végére lelkileg, fizikailag elfáradt. Mi pedig egész egyszerűen sokkal jobban akartuk a győzlmet.

- Koncz Tibor -

Ezek is érdekelhetik