szon-sportoldal

2011.09.28. 07:23

A kisvárdai harcos visszatért

Bécs-Kisvárda – Több mint száz ember várakozott vasárnap este a kisvárdai vasútállomáson, hogy elsőként köszönthessék a K1 Európa-bajnokát, Szilvási Tibort.

Bécs-Kisvárda – Több mint száz ember várakozott vasárnap este a kisvárdai vasútállomáson, hogy elsőként köszönthessék a K1 Európa-bajnokát, Szilvási Tibort.Kisvárda lokálpatriótája vonattal érkezett haza Bécsből, ahol 2011. szeptember 20-25 között rendezték meg a Europen Championship Vienna 2011 küzdősport versenyt.

A családtagok, rokonok, barátok, ismerősök és a büszke kisvárdai lakosok magyar zászlókkal és „Tibi a király” transzparensekkel várták a bajnokot, miközben egyszerre kiáltották, hogy „A legjobb harcos Kisvárdáé!”.

Szilvási Tibort a vasútállomás hangosbemondóján keresztül üdvözölték elsőként szülővárosában, majd a nemzeti himnusz eléneklése után közrefogta a gratuláló tömeg a bajnok harcost.

A versenyt Bécsben, 42 ország, közel 1200 versenyzőjének részvételével rendezték több szabályrendszerben, mint például thai-box, kick-box, K1, formagyakorlat, stb.

Szilvási Tibor K1-ben, - 86 kg-ban indult a legidősebb versenyzőként, a 20-30 évesekkel teli mezőnyben. A mérkőzések egyenes-kieséses rendszerben zajlottak, vagyis a vesztes rögtön elbúcsúzhatott a bajnoki cím felé vezető úttól.

- Hogyan zajlottak a selejtezők?

- Súlycsoportomban két ágban indultak a versenyek. A selejtezőben egy 25 éves, többszörös K1, thai-boksz francia bajnokkal kerültem össze. A francia srác nagy iramban, keményen kezdte az 1. menetet, erősen támadva a bal lábamat. Ezeket a támadásokat kontrázgattam, próbáltam elemezni a stílusát. A 2. menetet én kezdtem agresszívebben, gyors kéz-láb kombinációkat alkalmazva, hajszálon múlt a KO. Innen átvettem az irányítást és – akik ismernek a verseny-múltamból tudják – előjött a régi „kalapács”: villámgyors köríves rúgások testre-fejre, amiket az ellenfelem rendre beszedett. Ugyanez volt a jellemző a 3. menetre is, megtűzdelve egy-két fordulásos-és balta-rúgással. A mérkőzést egyhangú pontozással nyertem.

- Hogyan elemzed az elődöntős küzdelmedet?

- Az elődöntőben a 28 éves horvát ellenfelet kaptam. A mérkőzésre sérülten álltam fel, mivel a bal lábam használhatatlanná vált a franciának köszönhetően. Ennek ellenére – akik ismernek jól tudják, hogy mind a két állásból bokszolok – fordított alapállásból kezdtem a küzdelmet, ami meg is zavarta az ellenfelemet. Próbált erőteljes, kemény rúgásokkal kezdeni, de nekem ezektől sikerült egytől egyig ellépnem és visszakontráznom. Az egyik ilyen kontránál, egy jól irányzott, egyenes rúgással sikerült testre megrúgnom, amiből nem tudott felállni, így már az 1. menetben KO-val kivégeztem.

- S végül, a döntő mérkőzés részleteibe avass be bennünket

- A döntőben a másik ágon továbbjutó, német származású ellenféllel léptem a szorítóba, aki egy igen erős fizikumú, tőlem egy fejjel magasabb, 31 éves srác volt. Éppen ezért a mozgása is statikusabb volt, ezt viszont próbáltam kihasználni és távolról, ugyanúgy fordított állásból (a bal lábam egyre rosszabb sérülése miatt) támadtam testre és fejre egyaránt. Mire ezeket lereagálta volna, vagy amikor kezdeményezően akart fellépni, addigra már elléptem. Közelharcban leforogtam róla, fölénybe kerültem és kézzel sikerült megszórnom. Ő már nem tudott újítani, én pedig éreztem, hogy ez bizony elég lesz a győzelemhez. Mind a három menetre ez volt a jellemző, egyhangú pontozással tudtam döntőt, ezáltal Európa- bajnoki címet nyerni az utolsó mérkőzésemen.

- Hogyan élted át a Bécsben eltöltött napokat?

- Egy 10 fős magyar csapattal voltam. Minden nap, minden egyes percében csak a meccsekre koncentráltam. Ezzel a tudattal ettem, ittam, aludtam. Minden mérkőzést döntőként éltem meg, kizárva a külvilágot, csak a harcra koncentráltam. A legvégső győzelem után boldogan emeltem a magasba és vittem végig a magyar zászlót a ringben és a csarnokban. A dobogó legfelső fokán állva büszkén és elérzékenyülve énekeltem a magyar himnuszt.

- Aktív sportoló vagy a mai napig. Mestere, edzője vagy a Harcosok Klubja Szilvási Team Egyesületed sportolóinak, naponta jársz edzésekre és több stílussal megismerkedtél már. Mégis, hogyan jött az ötlet, hogy tíz év után szállj ringbe újra?

- Egyértelműen a fiaim és a keresztfiam kezdeményezésére. Ők már másfél éve versenyszerűen küzdenek, komoly sikereket elérve űzik ezt a sportot. Mesterükként minden küzdelmet végigizgulva, újra és újra feltámadt bennem a megmérettetés vágya és a harci tűz.

- Elég-e a rendszeres edzés ahhoz, hogy immáron 40 évesen Európa-bajnokságon induljon valaki a küzdősportok kategóriájában?

- Napi kétszer edzettem, június 1-től alapoztam, leadtam 9 kg-ot, változtattam az étkezésemen és az életmódomon. Pszichésen és mentálisan is csak a kitűzött célomat, a győzelmet tápláltam magamba. Óriási lelki erőt adott továbbá, hogy a kötelező sportorvosi vizsgálaton az orvos közölte velem, hogy a fizikális felkészültségem, az erőnlétem, egy 25 éves élsportolóéval vetekszik.

- Vannak-e még további céljaid, amiket sportolói pályafutásodban szeretnél még elérni?

- Októberre meghívtak Olaszországba, a WTKA szervezet világbajnokságára K1 kategóriában, illetve több profi versenyre is meginvitáltak az Európa-bajnoki cím megszerzését követően.

- A szerzett sérüléseddel, az időpontok közelségére való tekintettel tudod-e vállalni a küzdelmeket?

- Most egy-két hét pihenés, terhelés-mentes idő következik, mely időszak alatt minden eldől a sérülésemet illetően. A profi mérkőzéseket mindenképpen vállalom, a világbajnokság a felépülésemtől függ majd.

- Mindannyian emlékszünk rá, hogy a ’90-es években több profi mérkőzésed is volt szülővárosodban Kisvárdán. Ezek a meccsek mind, kivétel nélkül teltházas sportrendezvények voltak, a város leglátogatottabb programjaiként.

- Az általad említett kisvárdai mérkőzések a legmélyebb hatást gyakorolták rám olyannyira, hogy rájuk gondolva, még most is elcsuklik a hangom és kiráz a hideg. Az a közönségszeretet, amit akkor éreztem, az elmondhatatlan érzés. Amikor 1500 ember egy emberként üvöltötte végig a mérkőzéseimet és velem együtt, sírva örültek a sikereknek, azok mindig végigkísérték sportolói pályafutásom valamennyi szakaszát. Bécsben is hallottam az üvöltő kisvárdaiakat, akik szellemi erőként segítették elő győzelmemet.

- Tervezed-e, hogy újból Kisvárdán lépj szorítóba?

- Mindenképpen, sőt, még ebben az évben. Egy színvonalas gálát valósítunk meg, ahol az egyesületemből több kisvárdai fiatal itt fog debütálni, valamint természetesen mérkőzni fognak magyar bajnok fiaim és a keresztfiam is. Lesz egy-két profi meccs is, főmérkőzésként pedig én lépek majd szorítóba.

Szilvási „Koppány” Tibor - vagy ahogy sokan ismerik Kalapács - a fiataloknak méltó példaképe, korosztályának tiszteletre méltó sportolója.

Nem csak egy város, hanem egész Magyarország büszke rá, aki 40 évesen, munka és család mellett szállt harcba, mint K1 harcos és hozta haza magának, családjának, a kisvárdaiaknak és minden magyarnak az Európa-bajnoki arany érmet.

- Durucz Gabi -

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!