Mint, aki a láncot is átharapja

Della Sándor nem volt feldobva. A Nagyszekeres edzője – az elbukott (3–2) nyírmadai túra után – a megyei első osztályú futballcsapat kulcsembereit ostorozta. Naná, elvégre ha valaki, ő aztán tudja, mire lennének valójában képesek.A szakvezetőt a frontemberek körében tapasztalt különös „betegség” zavarja: nevezetesen amíg a szekeresi katlanban jószerivel minden stimmel, a jól megszokott közegből kimozdulva hajlamosak lazábbra venni a figurát.

– Nagy baj nincs, egy a gondom, a hozzáálláson némiképpen javítani kell, főként az idegenbeli meccseken – fejtegette Della Sándor. – A legnagyobb probléma, hogy belealszunk a mérkőzésekbe,  mire szétnézünk, jobb esetben 1–0-ra, rosszabb változatban már 2–0-ra vezet az ellenfél...  Nem tudom miért, vendégként szinte mindig tompán kezdünk, holott azt szeretném, ha már az első perctől úgy nézzünk ki, mint, aki a láncot is átharapja! Legalább egy kapott gól kell ahhoz, hogy a csapat felébredjen, az edzéseken megpróbálom sulykolni a fiúkba: saját magunkkal szúrunk ki, ha nem figyelünk oda a bemelegítésre, ebből adódóan elrontjuk a meccsek elejét.  Már azon agyaltam, a vasárnap nem a mi napunk, a hazai mérkőzéseket ugyanis szombaton játsszuk... Remélem, ennek a rossz sorozatnak mihamarabb vége szakad, annál is inkább, mivel a háttér rendezett, amit nem sokan mondhatnak el magukról, ezért is kell megbecsülni, hogy itt  futballozhatunk!

- Koncz Tibor -