Legendaként vonulhat vissza

A száz halhatatlan közé bekerülő Sitku Ernő sokat köszönhet a sportágának, és sajnálja, hogy lejárt az ideje.Gipszbe öntötték a kézlenyomatát, ami a halhatatlanság jele. Sitku Ernő is tagja lett annak a játékosokat, edzőket vagy sportvezetőket számláló klubnak, amelyet a Magyarországon száz esztendős kosárlabdázás apropóján egészítettek ki száz tagúra. Az illusztris társaságban Sitku Ernő az egyedüli, aki Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét képviseli. Szép lezárása ez egy nagyszerű pályafutásnak – merthogy a kosaras karriernek immár visszavonhatatlanul vége.

– Meglepetésként ért, hogy gipszbe kellett mártani a kezem, csak a helyszínen, a városligeti streetball-fesztiválon tudtam meg, hogy bekerülök a halhatatlanok közé – mondta Sitku Ernő. – Hogy meghívót kaptam az eseményre, az nem lepett meg, hiszen évről évre vendég vagyok a streetball döntőt, és már éppen indulatm volna haza, hogy munkahelyem, a Nyírsuli Kft. ünnepi akadémiai névadóján vegyek részt, amikor jelezték, hogy mi várna még rá. Megmondom őszintén annak idején kicsit rosszul esett, amikor az első ötven legenda között nem kaptam helyet, hiszen a kortársaim közül többen is belefértek abba a körbe, de a jelek szerint még sem feledkeztek meg rólam. Azt gondolom, hogy száznegyvenkilencszeres válogatottként és Európa-bajnoki résztvevőként tettem is annyit a magyar kosárlabdázásért, hogy bekerülhessek ebbe a társaságba.

Sitku Ernő kézlenyomatát tehát láthatjuk a halhatatlan legendák között, őt magát a kosárlabdapályán viszont aligha, hiszen a jelek szerint végleg lezárult a játékos pályafutása. Ezzel az elismeréssel alighanem méltó módon.

Elérkezett az idő

– Ami az ünnepi részt illeti, méltó módon, de a pályán nem ilyen búcsúban reménykedtem – sóhajt nagyot az érintett. – A bordatörésem előtt is éreztem már, hogy sokáig nem húzhatom, de azt követően már egyre többször gondoltam a visszavonulásra. Amiatt vállaltam még egy évet, mert nem akartam úgy befejezni, hogy gyakorlatilag a kórházi ágyban jelentem be a visszavonulásomat. Szerettem volna még egy jó évet játszani, de a legutóbbi szezonom végül nem úgy sikerült, ahogyan azt elterveztem. Be kell látnom, elérkezett az idő, amikor az élsportot tekintve a háttérbe kell húzódnom. Ugyanakkor természetesen az emlékek többsége szép, nagyon sokat kaptam a kosárlabdázástól. Ez az a sportág, amely meghatározta az életemet és a jövőben is meg fogja határozni. Ha csak a személyiségfejlődést nézzük, akkor is nagyon sok mindenen keresztülmentem. Tizenhat évesen magas srácnak lenni nem feltétlenül előny, hiszen mindenhol észreveszik az embert, olykor ki is nevetik azért, mert magas, vékony és görbehátú. Ebben a közegben viszont nem számítottam különlegesnek, még csak igazán magasnak sem. Teljesen jól éreztem magam ebben a miliőben, és nagyon sajnálom, hogy negyvenévesen, megöregedve el kell szakadnom tőle. Az is sokaknak okoz traumát, hogy a pályafutás végeztével mihez kezdjen pontosan. Nekem segített, hogy az utolsó évemben már munka mellett játszottam, de azért teljesen más volt így teljesíteni, mint amikor az edzések között jutott idő a pihenésre. Talán nem véletlen, hogy olyan szituációkban sérültem meg, amelyekben korábban még nem

A korábbi négyszeres magyar bajnok, Nyíregyházán 1994-ig, majd 2005-től kezdve egészen mostanáig pattogtató Sitku Ernő nem szakad el teljesen a sportágtól, hiszen a Nyírsuli szakmai vezetőjeként nap mint nap szembesül majd a sportág utánpótlásának helyzetével, emellett az U18-as csapatot edzi és a tervek szerint az NYKK U23-as gárdáját is irányítja majd. Utóbbi minőségéből adódóan valamennyi élvonalbeli meccsen feltűnik majd a következő idényben is. Nem vérzik majd a szíve?

– Dehogynem, sőt már most is rossz érzés volt kívülről nézni a csapat edzőmeccseit – vágta rá Sitku Ernő. – De így legalább tényleg ott lehetek majd a felnőtt csapat minden mérkőzésén is, abban a közegben, ahol közel két évtizeden át mozogtam otthonosan.

Nyolcvanhat büntető

Sitku Ernő már nem edz, U18-as csapata edzésén azért még gyakran fog a kezébe labdát. Például a Nyírsuli Akadémia zadari látogatása során, amikor odaállt a büntetővonalra, és egyvégtében 86 büntetőt küldött a helyére. Van amit mégsem lehet teljesen elfelejteni...