Fatum-Nyíregyháza - Szurkolók: Nem értünk egyet az edző nyilatkozataival

Nyíregyháza - Antal József és Józsefné levélben fordult szerkesztőségünkhöz, mégpedig a Fatum-Nyíregyháza élvonalbeli női röplabdacsapatának szerepléséről.

„Régi szurkolóként nem értünk egyet az edző nyilatkozataival és az alkalmazott taktikáival – éltek kritikával írásukban olvasóink. – A legnagyobb probléma szerintünk az, hogy nem él a cserelehetőségekkel. Budaörsre kevés játékossal mentek el, az újságban megjelentek szerint csere csak a liberó volt. Ennyi sérült és beteg azért biztos nem volt! Ugyanez a helyzet ismétlődött meg az MTK ellen is, végig a kezdő felállással játszottak. Az MTK négyszer cserélt! Jellemző más mérkőzésekre is, hogy akkor sem él a csere lehetőségével mikor látszik, hogy nem megy a játékosnak a nyitás. A mostani mérkőzésen látszott, hogy nagyon elfáradt pl. Kovács Edina és ott volt Vén Eszter, aki mindig megbízhatóan játszik, be lehetett volna állítani. Nem értjük és a közelünkben ülő többi szurkolónak is ez volt a véleménye, hogy akkor is erőlteti az idegenlégiósok játékát, ha nem megy nekik! Nem tudjuk mire vélni, miért lett szerződtetve pl. Illyés Bettina, ha nem játszhat? Az idegenlégiósoknak magyarul adva az instrukciókat, lehetetlen, hogy rövid idő alatt megértik, mit szeretne változtatni a taktikán. Nagyon indokolt lenne már, ha a szurkolóknak tartanának egy fórumot, ahol az edző és a klub vezetősége elmondaná elképzeléseiket, mert ha így megy tovább, nemhogy a kitűzött negyedik hely nem lesz meg, „örülhetünk” a nyolcadik helynek. Nem szabadna ennyi szurkolót cserben hagyni, mikor egy-egy hazai mérkőzésen 300 fő is kint van. Máshol meg 50–100 fő a jellemző.”

Kósa Árpád, a Nyíregyházi Sportcentrum ügyvezetője válaszolt a levélre:

– Mindenekelőtt nagyon örülök annak, hogy ezt a gyönyörű sportágat városunkban – ahogy azt levelükben írják, már jó ideje figyelemmel kísérik, szurkolói a csapatnak. Biztos vagyok abban, hogy nálam jóval több nagy csatát és győzelmet éltek, izgultak át. Szeretném azonban megnyugtatni Önöket, hogy klubunk mindent megtesz azért, hogy ismét hangos győzelmeknek lehessünk részesei. Előrebocsátom, szívesen tartunk a rájátszás előtt egy szurkolói ankétot, ahol megbeszélhetjük az alapszakasz tanulságait.

– A tervezett időpont 2016. március 11., péntek, 15 óra. A helyszín: a Stadion emeleti tárgyalóterme. Engedjék meg – hiszen így illik –, hogy néhány mondatban azért reagáljak az Önök által leírtakra. Előrebocsátom, taktikai, sportszakmai kérdésekben nem foglalok állást, az nem az én kompetenciám. Úgy indultunk a szezonnak, hogy célunk a legjobb négy közé kerülés.

– Egyértelmű volt, hogy a sportág sikerei okán, hála Istennek, évtizedek óta nem látott erős mezőnyben kell küzdenünk. Jól példázza a földindulásszerű változást, hogy miközben három éve csupán egy, ezúttal huszonhárom idegenlégiós (!!!) szerepelt a csapatok nevezési listáján. A futó bajnokságban, a korábbi évekkel ellentétben nem kettő, hanem hét közel azonos képességű csapat küzd a legjobb négybe kerülésért (ezek közül is kiemelkedik a Békéscsaba gárdája). Nyíregyházán több feladatot kellett egyszerre megoldanunk. Először is éveken át szinte szívességből játszott a csapat nagy része, az NB II-es tagság és az elkövetkező év során 14–15 éves játékosok alkották a csapatot, néha kiegészülve Erdősné Balogh Erikával és Natalia Akimovával. Ezúton is csak a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel tudok szólni mindannyiukról. Ezzel együtt azonban ki kellett, hogy derüljön, kivel, kikkel vághatunk neki nagyobb céloknak úgy, hogy mindeközben egy őrségváltást is le kellett vezényelni.

– Meggyőződésem, a Nyíregyházi Sportcentrum jó gazdája a női röplabdacsapatnak. Sikerült szponzorokat a csapat mellé állítanunk, olyan segítő szakmák képviselői állnak a csapat rendelkezésére, mint az orvos, rehabilitációs edző, gyógytornász vagy pszichológus. A körülmények tehát adottak. Szerettünk volna magyar, legjobb esetben nyíregyházi játékosokkal erősíteni. Nem sikerült. Hiába álltunk elő komoly ajánlatokkal, mégsem bennünket választottak. Az elmúlt évtized vesszőfutása vagy a fővárostól való távolság meggátolta, hogy tervünket valóra váltsuk. Ezért úgy döntöttünk, hogy idegenlégiósokat bízunk meg azzal, lendítsenek a csapat szekerén. A tavaly elért 5. hely és a sikeres sportdiplomáciai lépéseink lehetővé tették, hogy elinduljunk az egyik európai kupasorozatban és a Közép-európai Ligában. Mindkét porondon sikeresek voltunk. Az azóta sikert sikerre halmozó, nálunk jóval magasabban jegyzett Stara Pazova ellen mindkét találkozón szettet nyertünk, a Közép-európai Ligában pedig az osztrák és a horvát bajnok felett is győzelmet arattunk, sőt megvertük a Vasast és a Gödöllőt is. A Magyar Kupában végre visszaverekedtük magunkat a legjobb négy közé, aminek köszönhetően jövőre már könnyebb dolgunk lehet a sorozatban.

Egyedül a magyar bajnokság alapszakasza az, ahol eddig valahogy semmi nem sikerült. S habár sok a sérült, de kifogásokat nem keresünk. Jön a rájátszás. Tisztában vagyok azzal, hogy most már méretes bravúr kell a négy közé kerüléshez. Azonban soha nem adjuk fel. Ehhez várjuk az Önök, a szurkolók támogatását.

KM