Csekk a tengerben

A labdarúgás a legtradicionálisabb, a legkonzervatívabb sportágak egyike. Bár a szabályrendszerét nem vésték kőbe, a szilárdan lefektetett passzusain ritkán újítanak drasztikusan. Amikor kísérleti jelleggel felbukkantak az alapvonali játékvezetők, az ellenzők felcsattantak: ugyan minek, ettől még nem lesz kevesebb a hiba!? S megérezték a pozitív oldalát is: legalább két emberrel többet lehet szidni. Ladányi Tóth Lajos jegyzete.

Azóta tények bizonyítják, hogy a nóvum bevetésének igenis van visszatartó ereje. Körültekintőbbek, óvatosabbak a támadók és a védők is a közelükben, hisz tudják, hogy figyelő szempárok kémlelik a mozdulataikat. Ezért aztán nincs annyi szimulálás, testi kontakt a büntetőterületnek azon a részén, ahol az alapvonali sporik posztolnak.

Ezt az intézményrendszert aligha fogják leépíteni, miként a stadionok sem azért nőnek ki gomba módra, hogy utána az enyészet legyen ott úrrá. A közúti intelligens kamerákkal sem amiatt hálózták be az országot, hogy majdan funkció nélkül működjenek. A tengernyi uniós forrásból megalkotott csekkgyár üzemel, busás bevétellel kecsegtetve az államkasszát. A vásárosnaményi adatfeldolgozó központban óránként 4 ezer borítékot képesek postakészre előállítani, a hatalmas kapacitású nyomtatók zúgnak-búgnak, bömbölnek. Aztán pedig a küldemények címzettjeit kerülgeti a sírás. Pénztárcák laposodnak, miközben milliárdok magasodnak a bírságokból. A fix telepítésű és a mobil kamerák elleni szélmalomharcban annyit tehet a jogkövető állampolgár, hogy visszahőköl, betartja a szabályokat. A sikerélmény az, ha nem kap csekket. Ettől pedig megnyugszik cseppet. A nyugalomért nem kell fizetni.

- Ladányi Tóth Lajos -