A miskolci költő, akit a postás is ismer

„A hivatalos indoklás úgy szólt, hogy az eddigi irodalmi tevékenységemért kapom a díjat.”

Fecske Csaba miskolci költő, író József Attila-díjat vehetett át március 14-én kiemelkedő irodalmi tevékenységéért. Két érzés kerítette hatalmába a díjátadón: az öröm és az izgalom.

ÉM: Milyen érzés József Attila-díjas költőnek lenni?
Fecske Csaba: Ha az embert megbecsülik, munkásságát értékelik az nagy öröm. Mást nem tudok erről mondani, csak azt, hogy nagyon örülök.

ÉM: Ön szerint miért kapta meg a rangos elismerést?
Fecske Csaba: A hivatalos indoklás úgy szólt, hogy az eddigi irodalmi munkásságomért. A díj odaítélői nagyra értékelték, hogy gyerekeknek is írok. De egyébként régi motoros vagyok a pályán, sokan ismernek, sok kötetem jelent már meg. Azt nem tudom, hogy munkásságom mely részét díjazták, én ugyanolyan fontosnak tartom a felnőtteknek írott műveimet, mint a gyerekeknek írottakat. Mindkettő én vagyok.

ÉM: Azt mesélte korábban, hogy Ön nagyon izgulós. Izgult a díjátadó ünnepségen is?
Fecske Csaba: Igen, nagyon. Főleg azon, hogy megyek majd ki. Tizennyolc éve bottal járok, inkább bicegek. Egyik kezemben a bot, a másikkal hogy fogok kezet, hogy veszem át a plakettet? De aztán sikerült. Egyébként is izgulós vagyok, ilyen voltam gyermekkoromban, ilyen vagyok most is.

ÉM: Ön melyik kötetéért vagy művéért ítélte volna oda Fecske Csabának a József Attila-Díjat?
Fecske Csaba: Legjobb könyvem a 2006-ban megjelent, Az első életem című. Nemcsak az én megítélésem szerint, hanem a kritikusok szerint is. Ez a kötet tartalmazza a legérettebb verseimet. Nem tökéletes verseket, de a legtisztábbakat, és ezekben vagyok a legjobban megidézve. Gyermekköteteim közül szerintem és a gyerekek szerint is a Hol voltam és a Tücsökmesék a legsikeresebbek.

ÉM: Tud-e egy kis gyors statisztikát mondani eddigi munkásságáról?
Fecske Csaba: Azt tudom, hogy a köteteim száma 20. De hogy hány verset írtam? Sok-sok százat vagy talán sok-sok ezret. Gyerekkoromban még számoltam és tudtam, hogy most írtam meg a 128. versemet, de ma már ezt ne tartom számon.

ÉM: Milyen elismerésnek örülne még nagyon?
Fecske Csaba: Az olvasóim szeretete és visszaigazolása nagyon tud inspirálni. Ha érkezik egy kedves hangú e-mail vagy telefon. Az is elismerés, amikor azt mondják: engem az utcaseprőtől a postásig mindenki ismer. A minap mesélte nekem egy kislány, hogy beszélgetett a postással, aki azt mondta, az ő kedvenc költője Fecske Csaba. Én nem magamnak, hanem leendő olvasóimnak írok. Divat mostanában az önmegvalósítás. Én próbálok olyan verseket írni, amelyeket mindenki megért. Még azok is, akik nem irodalmárok. Érthetően akarok írni, de közben magamat adni.

ÉM: Kinek adna legközelebb József Attila-díjat?
Fecske Csaba: Meglepett ez a kérdés, hirtelen nehéz is rá válaszolni. Van egy nagyon tehetséges földim, aki tanítványom is volt, Korpa Tamás. Ő persze még fiatal, úgyhogy néhány évet várnia kell a rangos kitüntetésre, de kívánom neki, hogy eljusson odáig. Eszembe jut még a húszéves Tatár Balázs is. A középnemzedékből nagy örömmel üdvözölném a József Attila-díjasok között Zemlényi Attila és Vass Tibor miskolci költőket.

Kapcsolódó anyagok:

• Fecske Csabát köszöntötték Felsőzsolcán
• Szeretet szülte poénok
• Fricskamaxi, vidám sírversek