Olvasói levél: A tokaji aszú védelmében

Óriási felháborodással olvastam az Északban „Tokaj értéke” címmel a következőket. „A tokaji bor sajnos nem a világörökség része, és megítélésem szerint nagyon hosszú ideig nem is lesz.” Majd egy másik úr „Nem, nem és nem” című írásában így vélekedik az aszúról: „Ezt már nem lehet semmivel hitványabbá, megvetendőbbé tenni.” Én nem tudom, hogy a két úr a társaságával hol járt, melyik pincében vagy melyik vendéglőben. Miért nem írják meg konkrétan? Hiszen emberek vagyunk, és aki dolgozik, az tévedhet is, de általánosan így kijelenteni, és Hegyalja „nedűjét” hitványnak nevezni kifejezetten sértés az itt élő, és a szőlővel foglalkozó embereknek. Leginkább viszont azoknak a kiváló szakembereknek, akik évtizedek óta különböző rendezvényeken, versenyeken kiemelt eredményeket, helyezéseket érnek el. Érdekes, akkor miért járnak el a Dunántúlról, Budapestről és környékéről, és az ország számtalan településéről szőlőért, borért, aszúért rendszeresen, és viszik esküvőkre és más rendezvényekre. Szeretném megjegyezni, hogy egy alkalommal a férjem bement Sopronban egy borkóstolóba, egy deci száraz furmintot kért, és 400 forintot fizetett. Itthon ilyen összegért egy liter kiváló minőségű furmintot, vagy még szamorodnit is kaphat. Igyák csak a cikk írói a szuper- és hipermarketek „minőségi” borait, de én is járok oda, és össze tudom hasonlítani a minőséget és az árakat is. Szeretném, ha a jövőben cinikus és felelőtlen kijelentéseikkel ne bántanának meg ártatlan embereket, akik szakértelmükkel és munkájukkal egész életüket e célnak szentelték.

Bodnárné Balogh Ildikó
Mezőzombor