Nyíregyháza - „Minden festmény egy költemény, de nem a szívek, hanem e színek mezején. Amint a költemény a szívedet járja át, a festmény a szemeden át hódítja meg a fantáziád!” – ezzel a sorokkal csalogat kiállításának megnyitójára Háziné Szikora Éva.
<em>„A tájversek kora itt lejárt. / Rétek, völgyek, erdő-loboncok / között nyüszítve jár a köd. / – Ránk merednek a szétmart koncok. (…) Szennyes folyók törött gerinccel / vergődnek – menekülnek innen. / Az ég üres szemgödréből / undorodva néz ránk az Ist