Milliárdos meséink

Hol volt, hol nem volt, hogy tavaly év végén az államkasszában találtak 3,6 milliárd parázsló forintot, amit állítólag az önkormányzatok nem használtak fel gyermekétkeztetésre, szociális, valamint gyermekjóléti feladatokra. Bednárik Mónika jegyzete.

A helyhatóságok hitték is meg nem is, hogy erre pályázhattak volna, s váltig állították, ha tudják, lecsapnak a ropogós bankókra. A kasszaőrök gyorsan kiosztották a suskát, jutott belőle stadionépítésre, uszodára, járdafelújításra, de még egy önkormányzat dotálására is.

Hol volt, hol nem volt, sőt van ma is egy egyedülálló tudással, kivételes szakértelemmel rendelkező orvosok, ápolók, szakdolgozók alkotta egészségügyi ágazatunk. Régen bele kellett volna halnia a gyógyítószférának a vele született, és az évek, évtizedek során szerzett súlyos, mára életveszélyessé vált sérüléseibe. Ám még mindig lélegzik, sőt mi több, a málló vakolat, a lepukkant géppark, a meg nem fizetett teljesítmény ellenére is képes reménykedni, bizakodni.

Hol volt, hol nem volt 3,6 milliárd forint. Mennyivel többet ért volna ez a pénz, ha a bukszaurak gondolnak a fillérekkel bűvészkedő kórházigazgatókra! Mennyivel szebb lenne ez a mese, ha a megyék legnagyobb intézményeinek felajánlják: iksz összeghatárig kérjenek valamilyen műszert, készüléket, ami nagyon kellene a gyógyítómunkájukhoz, amiről csak csendesen álmodoznak. A tragédia az, hogy sok helyen már egy új inkubátor a valóra nem váló vágy kategóriájába tartozik…

Hol volt, hol van egy olyan ország, ahol olykor nem értik, hogy a mértéktelenül apadó értékrendben pont a valódi értékek vesznek el.

- Bednárik Mónika -