Feigel Tibor, a floridai kutyák kisvárdai megmentője

Kisvárda - Mindannyian éreztük már legalább egyszer életünk során, hogy többre vagyunk hivatottak annál, amit a sorsunk éppen kínál. A kisvárdai Feigel Tiborral sem volt ez másként, amikor a Nyíregyházi Főiskola biológia-testnevelés szakának elvégzése után kezébe vette diplomáját. Ennek már 17 éve, s ez idő alatt nagyot fordult vele a világ: hamarosan a tévéképernyő előtt ülve találkozhatunk az altatásra ítélt floridai kutyák megmentőjével.

– Nem az volt a kérdés, hogy nekivágok-e az útnak, hanem az, hogy merre indulok. Bár Ausztriában már vártak az ismerősök, úgy döntöttem, az Egyesült Államok felé veszem az irányt. Mintha mágnessel húztak volna Florida felé – emlékszik vissza Feigel Tibor, aki 2000 nyarán vette nyakába a világot.

– Hat hónapos vízummal a zsebemben érkeztem meg előbb Jacksonville-be, majd St. Augustine-ba, ahol mosogattam, strandot takarítottam. Úgy telt el öt hónap, hogy napi 18 órát dolgoztam, de soha előtte nem éreztem magam annyira jól.

Néhány hét pihenést engedélyezett magának 2001 januárjában, mert nem tudta, hogy a vízum lejárta után visszatérhet-e. New Yorkból repült haza teljes titokban, hatalmas meglepetést szerezve szüleinek, akik nem is gyanították, hogy fél év után magukhoz ölelhetik fiukat.

Bruce Willis volt az angoltanára

– Nagyon jó volt hazamenni Kisvárdára, de hiányzott a megszokott pörgés. Be akartam bizonyítani, hogy megállom a helyem távol a családomtól, így márciusban ismét repülőjegyet váltottam, és meg sem álltam Brooklynig. Egy magyar csapatnál húztam meg magam, nyolcan laktunk egy kétszobás lakásban. Hétből hét napot melóztam előbb építkezésen, majd egy költöztető cégnél és hajófelújításon. Eszméletlen élmény volt, de mivel csak magyarok vettek körül, nem fejlődött a nyelvtudásom. Nehéz döntést hoztam: egyedül költöztem Queens­be. Szereztem egy videót, amin folyamatosan Az utolsó cserkészt néztem angolul, magyar felirattal. Rengeteg szleng van a filmben, és lassan összeállt az agyamban, melyik kifejezést mikor használják. Egy zöldségesnél kaptam munkát, napi 45 dollárt kerestem, amikor egy ismerősöm, aki kutyasétáltatással foglalkozott, elmondta, hogy hazajön és átadná az „üzletet”.

– Egy hölgy két kutyájával kellett először foglalkoznom. Sok időt töltöttem az állatokkal, négy-öt órát játszottam, sétáltam velük, megtanítottam nekik az alaptrükköket. A gazdájuk is észrevette, hogy odaadóan gondoskodom róluk, aminek gyorsan híre ment. Alig négy hónapon belül a két kutyából harminc lett – mesélte nevetve Tibor, akinek csodájára jártak a Central Parkban sétálók, hiszen nem hétköznapi látvány a fiú, akit egy egész falka vesz körül.

– A kutyáknak meg kellett tanítanom, hogy ne húzzanak, hívásra jöjjenek vissza, üljenek, maradjanak. Nincs ebben semmiféle varázslat: a következetesség és az ismétlés a kulcsa mindennek, valamint az, hogy a jutalmazás és a büntetés egyensúlyba kerüljön. A kutyák ösztönös lények, nem kérdőjelezik meg, amit az ember mond nekik. Ha rögzülnek a rossz beidegződések, az a gazdiban és az állatban egyaránt frusztrációt okoz. Ezeket kell feloldani, kijavítani. Úgy tűnik, jó érzékem van ehhez, mert a határok feszegetésével sikerült a rám bízott állatok személyiségét újraformálni.

Olyannyira, hogy egyre többen keresték meg, s kérték, foglalkozzon kedvencükkel.

– Dolgoztam, tanítottam, előadásokat tartottam és önkénteskedtem. A kidobott állatok 90 százaléka azért nem kerülhetett családba, mert agresszívan viselkedtek, s ezen változtatni akartam. Ahogy az idő telt, keresnem kellett egy olyan helyet, ahol elférnek a négylábúak, így 2009-ben leköltöztem Floridába, és West Palm Beachen megnyitottam a Zen-K9 kutyaiskolát.

Mindenki tudja, mi a dolga

Tibor sok időt és energiát fordított a helyi menhelyen arra, hogy altatásra ítélt kutyákat rehabilitáljon úgy, hogy alkalmasak legyenek örökbe fogadásra. Közben Miamiban, egy közös barátjuknak köszönhetően összefutott Varga Kittivel, akit még a főiskolán ismert meg. A találkozásból szerelem lett, aminek gyümölcseivel, Lailával és Remyvel vált teljessé a család. Az erős férfi elérzékenyülve árulta el: párjának köszönhetően jobb ember és apa lett.

– Miami nem egy családcentrikus város, ezért 2015-ben Palm Beach Gardensbe költöztünk. Rengeteget segítettem a menhelyen, a napi 10–15 altatás talán ennek köszönhetően minimálisra csökkent. Tavaly Florida állam az év önkéntesévé választott, amit a Dogs Playing For Life programot vezető mentoromnak, Aimee Sadlernek is köszönhetek, akitől rengeteget tanultam. Jólesik az elismerés, de nem ezért csinálom. A világ minden önkéntesének járna egy ilyen díj.

A producerek is felfigyeltek Tiborra.

– A Starry Night Entertain­ment két producere, Craig Saavedra és Michael Shulman 2012-ben kerestek meg azzal, hogy felvételeket készítenének rólam munka közben. Négy héten át elkísértek mindenhova. Csatlakozott hozzájuk Julian Locke a Zone3-től, összeállt a stáb is, és forgatni kezdtünk. Az első évad elkészült, a Fido nevű tévécsatornán levetítették, majd megvette az európai jogokat a Viasat. Több országban sikerrel ment a show, ami Magyarországon augusztus 9-én indul a Viasat Nature-ön Kutyatörténetek: Tibor, a megmentő címmel.

– Bár régebben modellkedtem, érdekes ez a reflektorfényes világ számomra. Sokaknak meglepő lehet, hogy védőfelszerelés nélkül lépek be olyan kutyák közé, akik korábban okoztak már súlyos sérülést. Magabiztos vagyok, mert az eszköztáram széles. Figyelek és hagyom, hogy kommunikáljanak velem, így találom meg a megfelelő nevelési módszert. Hetente egyszer a gyermekeim is elkísérnek a menhelyre, otthon pedig átadom nekik a kutyákat utógondozásra. Tudják, mit lehet és mit nem – a kétlábúak és a négylábúak egyaránt.

KM-CsA