2013.01.04. 09:25

Legalább „darabra” megvoltak...

Noha a rajt előtt egy héttel még nem volt edzés, és játékos is alig – még él a futball Rakamazon.

Noha a rajt előtt egy héttel még nem volt edzés, és játékos is alig – még él a futball Rakamazon.Kívülálló számára meglehetősen bonyolult megítélni, mi történt a nyáron Rakamazon, pláne úgy, hogy ne gázoljunk bele senki lelkivilágába – mindenesetre a megyei első osztályú futballcsapat megsínylette a kulisszák mögött történteket. Sőt, az ősz nagy vesztese egyértelműen a veretes múltú egyesület, amely a rajt előtt nem csupán edzőjét (Veigli Gézát...), jó néhány frontemberét is elvesztette. A szinte az utolsó pillanatokban beugró Falatovics László arra kényszerült, hogy a föld alól is előteremtsen azonnal bevethető játékosokat: szó se róla, az ily módon mozgósított debreceni különítmény tagjai, Fórián Zsolt, Szatmári Csaba, Sándor Csaba anno az élvonalban sem sültek fel, ahhoz azonban ők is kevésnek bizonyultak, hogy feltámasszák a szerényen teljesítő gárdát.

– Egy héttel a rajt előtt kértek fel, hogy vállaljam a rakamazi csapat edzői teendőit – mélyedt a részletekbe Falatovics László. – Közölték, edzés még nem volt, nincs játékos, és egy Magyar Kupa meccset játszottak, amelyen kikaptak a megye hármas Bashalomtól... No, és lejárt az átigazolási időszak! Feladatul jelölték, hogy minden mérkőzésre teljes létszámban álljunk ki, ne kapjunk tíz gólokat, s ha lehet, szerezzünk pontot is. Hogy mégis miért vágtam bele? A felkérők személye miatt, és azért, hogy a labdarúgást életben tartsuk a városban. Első dolgom az volt, hogy pontosan utánanézzek az átigazolási szabálynak, a paragrafusok kínálta minimális lehetőség szerint próbáljunk játékost igazolni. Közben elkezdtük az edzéseket azzal a néhány emberrel, akik maradtak, a több, korábban műtött sérülttel pedig, állapotuktól függően a felkészülést az edzésre, a későbbi játékra. Itt tartottunk, amikor jött is az első bajnoki. A legfontosabb dolgot teljesítettük, teljes létszámban kiálltunk. A második mérkőzéstől, a debreceniek segítségével, úgymond „darabra” megvoltunk, miközben a heti edzésprogramunk sokáig igen érdekesen alakult: alapozás, a csapatszerkezet kialakítása, taktika, frissítés, formába hozás, plusz bajnoki fellépés, majd indult előröl az egész... A teljes idény során a legnagyobb problémát, a kisebbeket nem említve, három tényező jelentette: elsőként a folyamatosan fennálló kondicionális hiányosság, mivel a debreceniek nem tudtak edzésre járni, így az ő erőnlétüket nem sikerült emelni, másodikként a közös taktikai gyakorlás ily módon soha nem valósult meg, harmadsorban egyetlen egy csatár állt rendelkezésre.

Megvan az esély

Falatovics László az utolsó, novemberi összecsapást követően lemondott a tréneri tisztségről. Döntéséből adódóan a jövőről már nem értekezett, annál inkább megpendítette az emlékezetes periódusokat.

– Öt mérkőzést szeretnék kiemelni. A Nagyhalász ellen idegenben, a közös taktikai gyakorlás hiánya miatt a debreceniek stratégiánk lényegének pont az ellenkezőjét csinálták az első félidőben, mint a csapat. Ezért feszültség alakult ki, és a szünet előtt néhány másodperccel úgy kaptunk gólt, hogy mi végeztük el kapukirúgást, és a rossz helyezkedés következményeként a visszalőtt labdából gólt rúgott az ellen. Félidőben már hiába oldottam fel a feszültséget, ezzel a góllal elúszott a találkozó. A nyírkarászi mérkőzés, amelyen a rakamzi törzsszurkolók szerint évek óta nem játszott olyan jól a csapat, mint ott és akkor. A Nagykálló elleni hazai a meccs előtt rengeteg gondunk volt, például az egyik kapusunk sérült, a másik lázas beteg lett, mégis, ezen a napon igazi csapatként futballoztunk, nagy akarással és szerencsével döntetlent csikartunk ki. A Kemecse idegenben: a jó első félidő után egy lecsúszott lövéssel egyenlített a hazai csapat, majd elfogyott az erőnk, nem tudtunk megfelelően koncentrálni, szétestünk. A Szakoly idegenben: magabiztosan nyertünk ezen a fontos mérkőzésen. Ehhez annyit, mivel a hetedik helyezettel szemben ,,csak” nyolc pont a hátrány, így megvan az esély, hogy két-három játékos igazolásával kiharcolja a bentmaradást a csapat. Ehhez kívánok sok sikert minden rakamazi szurkolónak, játékosnak és vezetőnek!