Törékeny kincsek a múzeumban

Egyes népi mítoszok szerint a tojás volt mindennek a kezdete, abból keletkezett a mindenség, s kelt ki a világ ura. A tojás ma is az élet, a termékenység, a bőség jelképe, a tavaszi megújulás szimbóluma.

A legtökéletesebb forma

– Véget ért a farsangi időszak, magunk mögött hagytuk a karneválokat, bálokat. Hamvazószerdán megkezdődött a nagypéntekig tartó böjt, melynek egy jelentős mozzanatát, a locsolkodók várását, a tojásdíszítést ragadtuk meg – mondta köszöntőjében dr. Rémiás Tibor, a Jósa András Múzeum igazgatója pénteken a Díszes tojások – ékes motívumok című kiállítás megnyitóján. A bemutatott, közel ötszáz, különböző technikával ékített tojás Zsuponyóné Ujváry Mária néprajzos muzeológus, a putnoki Gömöri Múzeum és Holló László Galéria vezetőjének gyűjteménye.

– Nem véletlen, hogy éppen a tojás vált a világ és az élet teremtésének szimbólumává: ez az egyik legtökéletesebb forma, amit a természet létrehozott, s magában hordozza a születés, a teremtés titkát is. A leggyakrabban használt szín a piros, amit a színek mágikus erejébe vetett hittel magyarázhatunk. A pirosnak védőerőt tulajdonítottak, a hiedelem szerint az ártó szellemekkel szemben nyújtott védelmet – ismertette a gömöri tojásíró.

– A tojásfestés népszokásként elsősorban Kelet-Európában maradt fenn. A 20. századig a tojások eredetileg egyszínűek voltak, vöröshagymahéjjal festették meg azokat. Később, német területen kialakultak a feliratos tojások. A díszítést viasszal írták a héjra, amit festés után lekapartak. A minták ismerői a tojásfestéssel foglalkozó asszonyok voltak. A minták elrendezése tájegységenként változhatott, Magyarországon ezek geometrikusak, díszítéskor a tojást hosszanti vonalakkal hét, keresztvonalakkal négy mezőre osztják. A kiállításon ötven alkotó hatvanféle technikával díszített tojásait láthatják – árulta el Zsuponyóné Ujváry Mária, aki 1990-ben találkozott először Hárskuti Imréné Erzsike nénivel, a gömöri Ragályban élő tojásíróval. Ő ösztönözte arra, hogy elsajátítsa a tojásírózás technikáját, aminek azóta nem csupán kiváló ismerője, hanem művésze is lett.

A tárlat – melyben sok más mellett helyet kapott egy kínai, belső festéssel készített tojás is – április 12-éig látogatható a nyíregyházi Jósa András Múzeumban.

Kulturális örökség a digitális világban

A kiállításmegnyitó után egy májusban záruló, határon átnyúló pályázatról tartott sajtótájékoztatót Istvánovics Eszter. A muzeológus elmondta: a Románia és Magyarország között futó projektben a Jósa András Múzeum a szatmárnémeti múzeummal dolgozik együtt, partner ebben továbbá a csengeri, a tasnádi és a vetési önkormányzat, valamint a Geszterédi Aranyszablya Társaság Alapítvány. Céljuk, hogy a múzeum megtalálja a maga virtuális helyét a digitális világban.

– Projektünk egy közgyűjteményi modell kidolgozásával ilyen utakat vázol, a kulturális örökséget határon átnyúlóan tesszük hozzáférhetővé adatbázis-fejlesztéssel, képzésekkel, kutatásokkal, terepbejárásokkal, anyagvizsgálatokkal. Nemzetközi konferenciát rendezünk, melynek témája a múzeumi digitális modell gyakorlati hasznosítása, emellett A múzeumalapítástól a virtuális múzeumig címmel vándorkiállítást szervezünk és holopiramist készítünk.

CsA