Ha ropog a pőre bőre

Ha ropog a pőre bőre
© Illusztráció: HBN archív
Fogópálinka, kvaterkázás, fogópálinka, pogácsa, fogópálinka, taktikai értekezlet, fogópálinka, metsző hideg, szúrós tekintet, óllátogatás, becserkészés, döfés, haláltusa, vérbő tál, perzselő szertartás. Ismerős a tor-túra, ami az állati lét vége, ugyanakkor a leendő (z)abálás kezdete. Ladányi Tóth Lajos írása.

Együtt a rokonok, a szomszédok, a barátok, erősödik a közösségi egység, töltődik a gyomor, no és a hurka, illetve a kolbász. A disznó kilehelte a lelkét, olyan, mint a felkapott színész, aki több darabban látható. Fénykorában kurta farkúként túrt, most pedig tányérba mászó jelenségként folytatja földi pályáját. Mióta feldobta a csülkét, ropog a pőre bőre. Nincs bélviszály vagy parázs vita a húsok körül, minden a helyére kerül, a pörcök megszámlálva, zsír az egész.

Ugyan ki venné sértésnek, hogy 27-ről 5 százalékra csökkent a sertés tőkehús áfája? Ideje volt. Mint ahogy az sem eretnek gondolat, hogy ezzel a koncepcióval a szárnyasok és az alapvető élelmiszerek is hasonló bánásmódban részesüljenek. Combos hír, flekk a flekkenről, sőt, oldalas hozsanna születhetne arról, ha kevesebbet kellene fizetni több termékért. Jelenleg például kedvezőbb a tarifája a lapockának, a kicsontozott combnak, a karajnak és a tarjának, viszont a jutányosabb áfakulcs nem terjed ki a kolbászra, a szalámira, a párizsira és a felvágottra.

Az éhes nép abban a szúrásban melléállna az ármérséklő kezdeményezésnek. Még a végén kiderül, hogy olcsó húsnak nem híg a leve. A dakota bölcsességek után ideje átvilágítani a magyar közmondások valóságtartalmát is. Hátha csurran, cseppen valami…

– Ladányi Tóth Lajos –








hirdetés