Nézőpont: Rendelés szerint

Helyenként omlik a debreceni városháza vakolata, körülötte mégis minden nap olyan gonddal szedik a szemetet és seprik tisztára az utcát, mintha márványburkolatú épület mellett közlekednénk. Ami azt üzeni: ha gazdagok nem is vagyunk, ez nem ok arra, hogy koszosak, szemetesek legyünk - Szabó Katalin jegyzete. Csakhogy ez az érzet a városban szinte egyetlen más helyen sem fog el, éppen ellenkezőleg. Ha a Nagyállomásra megyek az aluljárón át, vagy, ha átsétálok a Homokkerti felüljárón, elképedek: ragadós koszt, illetve szeméttelepre emlékeztető tájat látok.

Gyanítom, a városháza körül hasonló számú (eltérően szocializált) ember jár, mint az aluljáróban, az utóbbira mégsem jut naponta munkás kéz. Feltételezem, a takarítók teljesítik a megrendelő igényét, ahogy teszik az aluljáró esetében is. A következmény itt a pedáns rend - ahogy egy nagyvárosban kell -, ott a szégyenteljes mocsok.

Hallgatnék, ha nem láttam volna többször, hogy közhasznú munkások családi házas övezetben szedik a szemetet. (Ott, ahol a kerítés mögött magántulajdonos lakik, akitől elvárható, hogy söpörjön a háza előtt.) A sokat használt közterületekre pedig nem jut erő. Ami azt üzeni: nem a teljesítmény számít, hanem az adminisztráció.

 - Szabó Katalin -