Jegyzet: ,,Nóném” alma

Emlékszem, kapitalizálódásunk kezdetén az osztrák agrárkamara vezetője is tartott itt fejtágítót. A gazdáik érdekvédelmét szemléltetve elmondta: szabadkereskedelem ide vagy oda, addig egy láda paradicsomot be nem engednek, ameddig az utolsó szemig le nem szüreteltek a sógorok. Indok mindig található egy szállítmány visszafordítására – tette hozzá sejtelmes mosoly kíséretében. Galambos Béla jegyzete. Most itt a rekord almatermés, az orosz embargó okozta piaci válsággal megfejelve. Nem értem, almaszüret idején miként fordulhat elő, hogy az üzletek zöldséges pultjain a banánét meghaladó áron vigyorog ránk a nem tudni honnan jött „nóném” alma.

Persze, több mint sejthető, hogy a lengyel hűtőházakból Oroszország helyett ide behozott tavalyi almáról van szó. Jogos a kérdés: Miért nem mosolyog csábosan elfogadható árú, magyar alma a polcokról? Miért ilyen teszetoszák a termesztőink, akiknek be kellene már látniuk, nem elég csak dühöngeni, s várni a segítséget?! Már indíthatnák a szedd magad akciókat, minden nagyobb településen állíthatnák a hazai almát árusító termelői sátrakat. A többi már igazán a mi dolgunk, segítőkész magyar fogyasztóké.

- Galambos Béla -