2014.11.08. 12:07
Nézőpont: A bélyeg súlya
<em>„Ez a világ még a teljesen egészségeseknek sem kedvez!” – mondta lemondóan egyik ismerősöm. Pedig, aki ma tud futni, lehet, hogy holnap már csak „botorkál”</em>. Dankó Mihály írása.
„Ez a világ még a teljesen egészségeseknek sem kedvez!” – mondta lemondóan egyik ismerősöm. Pedig, aki ma tud futni, lehet, hogy holnap már csak „botorkál”. Dankó Mihály írása.
Nem fenyegetés ez, hisz a nagy rohanásban bárkivel történhet baleset, elérheti valamilyen baj. S utána már teljesen más szemüveggel látja a világot. Ők a sérültek, mozgás, látás, hallás nehézségek nehezítik életüket. Örökös küzdelemben, a másság bélyegét hordozva „le kell győzniük” az emberek reagálását is, mely akár a megvetéstől, a sajnálaton át a segítőkészségig tarthat. A megváltozott helyzetben átértékelődik minden, azok a korábbi sikerek, eredmények, győzelmek, melyek célként elvakították, egyszerre semmivé válnak. A felépített (hisz sokan születésük óta élnek így), vagy az újraépített világban teljesen másnak fognak örülni. Győzelem lesz egy lépcsőn felmenni, egy épületbe bejutni, saját magát, segítség nélkül ellátni...
Harcról, küzdelemről szóltam, különösen azon akadályok jelenthetnek gondot, melyeket közvetve érintenek emberi döntések. Annyiszor elhangzott már – különösen az Unióba lépésünk után – esélyegyenlőséget kell teremteni, megoldani az akadálymentesítést stb. Csakhogy, nagyon sokszor nincs semmi a hangzatos szlogenek mögött, s ebben nemcsak a helyi, a közvetlen érdekelteknek van szerepük. Az egész társadalomban szemléletváltásra van szükség. Nem elég egy-egy hangzatos akció, ígéret, végre tenni kellene! Hisz vannak jó példák. Csakhogy ott van az örök fékező erő: nincs rá pénz. Látjuk, őket érintik a legjobban az egészségügyben kialakult gondok, közülük minősítettek vissza sokakat „gyógyult” státuszba. De hogy vegye fel valaki a küzdelmet a munkahelyen, az utcán, az élet bármelyik területén? Csak akkor lehetséges ez, ha azonos feltételeket teremtünk. Végre induljunk el, ha kell a lépcsőfeljáróval, a járdával, az útpadkával. Talán egyszer elérjük, hogy nem lesz szükség pozitív megkülönböztetésre!
