Jegyzet: Sírig tartó élmények

Van egy mondás, mi szerint sose növünk fel, csak megtanulunk viselkedni. Rám ez talán hatványozottan is igaz. Más világ volt akkor. Hétvégente már hajnalok hajnalán kirobbantam az ágyból, bekapcsoltam a tévét és órákig képes voltam a rajzfilm maratont szinte pislogás nélkül végignézni. Sipeki Attila jegyzete. Nem maradhatott ki a szombat reggelekből. Minden héten más volt a mesehősöm, előre tudtam, hogy farsangon kinek a bőrébe szeretnék bújni és még a játszótéren is Superman-t játszottam. A repülés mondjuk nem ment úgy, ezt ma is jó pár sérülés bizonyítja a lábamon.

Aztán ahogy haladt előre az idő, megváltoztak a fontossági sorrendek. Iskolák, tanulás, hétvégente programok a barátokkal, magyarán kicsit elhanyagoltam az egykori kedvenceket. Rá kell azonban jönnöm, hogy teljesen mégsem lehet eltörölni a gyermekkori élményeket. A rohanó világban gyakorta megesik, hogy egy nehéz nap után félálomban szemezgetve a csatornák között leragadok egy mesefilmnél. Igaz, a maiak közül már egy címet se tudnék megemlíteni, de ilyenkor akarva-akaratlan megelevenednek bennem olyan emlékek, amelyek világossá teszik számomra: ezek az élmények a sírig kísérnek.

Sipeki Attila