Jegyzet: Szélmalom-(kultúr)harc

Vidnyánszky Attilának feltehetően nem volt természetes a mosolya vasárnap este a bécsi Burgtheater vendégelőadása után. A Nemzeti Színház igazgatóját az osztrák társulat egyik színésze hozta kellemetlen helyzetbe, amikor az előadást követően angol és német nyelven is szót emelt a magyarországi demokráciát fenyegető veszélyek ellen, és szolidaritásukat fejezte ki. Csáki Alexandra jegyzete.

Ezalatt a nemzet(i) direktora a színpad mögötti takarásban feszengett, kezében a bécsi színészeknek szánt ajándékkal. A nézőtéren ülők egy része tapsolt, mások fütyültek, de a performansz legsokkolóbb része még hátra volt: szó bennszakadt, hang fennakadt, lehelet megszegett, amikor az aradi vértanúk neveit kivetítették.

Egy nappal később Vidnyán­szky Attila arról panaszkodott egy interjúban, hogy az európai színházi szakmát a liberalizmus egyoldalú ideológiája uralja. Úgy fogalmazott, hogy aki ettől eltér, azt erősen megtapossák. Kultúrharcot emlegetett, melyben nyakig benne vagyunk. A kérdés csak az, hogy valójában kik azok a „vagyunk”. Talán azok a színházcsinálók, akik támogatás híján egymás után húzzák le a rolót? Könnyű úgy csatát nyerni, hogy meg tudjuk fizetni a zsoldosokat…

- Csáki Alexandra -