2009.10.24. 09:00
Egy boldog ember
<p>Snájdig, elegáns fiatalember ma is, nem<br /> csupán színpadi, hanem<br /> életművész is, a szó jó<br /> értelmében. Szerencsés ember, 78<br /> évesen is utána fordulnak az asszonyok.<br /> Ismerjük-e eléggé? Becsüljük-e<br /> eléggé? <STRONG>Bényei József<br /> jegyzete</STRONG><BR /></p>
Nem csak egy orszågnak lehetnek jelképei.
A Balaton, a HortobĂĄgy, a
tokaji bor, a Pick szalĂĄmi
vagy a pirospaprika hungarikum. Ăs vannak bizony
âszegedikumokâ, âsopronikumokâ
is.
Ăs bĂĄrmilyen erĆltetett is a
megnevezés, vannak
âdebrecenikumokâ is. A
Nagytemplom kettĆs tornya, a
vĂ©rtanĂșk emlĂ©koszlopa, a debreceni
pĂĄros kolbĂĄsz vagy a Kossuth Egyetem
elĆtti park jelkĂ©pei is a vĂĄrosnak.
Ăs lassan jelkĂ©pĂ©vĂ©
vålik egy operaénekes is, nevezetesen
Tréfås György.
Hallgatom a Kossuth adĂłn az ArcvonĂĄsok
sorozatban BĂĄlint IstvĂĄn
interjĂșjĂĄt a halhatatlanok
tĂĄrsasĂĄgĂĄba is bevĂĄlasztott
Ă©rdemes Ă©s kivĂĄlĂł
mƱvĂ©sszel. Ăjakat nekem nem mond,
életét, mƱvészetét
ismerem, becsĂŒlöm.
De ahogyan mondja! Mert Tréfås nemcsak
énekelni tud, hanem mesélni is. Olyan
természetesen, mint ahogy mindig énekelt.
A törtĂ©netek szĂŒletnek benne
egyre-mĂĄsra. RĂĄ is
beszĂ©lnĂ©m nagyon szĂvesen, hogy
Ărja meg könyvben is
talĂĄlkozĂĄsait, hiszen az elmĂșlt
fél évszåzad debreceni
szĂnhĂĄzmƱvĂ©szete
összeforrt a nevével. Snåjdig,
elegĂĄns fiatalember ma is, nem csupĂĄn
szĂnpadi, hanem Ă©letmƱvĂ©sz
is, a szó jó értelmében.
Elénekelte a vilåg
operairodalmĂĄnak szinte minden jelentĆs
basszus szerepét, jåtszott
szĂnĂ©szkĂ©nt, mondott verset,
énekelt operettet, népdalt, magyar
nĂłtĂĄt (ilyet Ărt is), Ă©s
mindig központja tudott maradni a
tårsasågnak. Szerencsés ember, 78
Ă©vesen is utĂĄna fordulnak az asszonyok.
IsmerjĂŒk-e elĂ©ggĂ©?
BecsĂŒljĂŒk-e elĂ©ggĂ©? Debrecen
dĂszpolgĂĄra, igaz. A
szĂnhĂĄz örökös tagja,
igaz. ĂnnepeltĂŒk szĂ©pen
többször is.
De figyeltĂŒnk-e kellĆen arra, hogy soha nem
jĂĄtszotta meg a zseniĂĄlis
mƱvĂ©szt, nem körĂtett maga
körĂ© lila ködökbĆl
auråt, természetes maradt. Lehet, hogy
neki van a legtöbb baråtja
Debrecenben. Azért ez se semmi.
Igaz, jobb lett volna ez az interjĂș, ha a
rĂĄdiĂł archĂvumĂĄbĂłl
elĆkeresnek egy
Tréfås-felvételt, és
nemcsak mesélni halljuk, hanem énekelni
is. Olyan jĂł talĂĄlkozni egy emberrel, aki
szemmel låthatóan elégedett. Vagy
az is lehet, hogy boldog.
â BĂ©nyei JĂłzsef
â