HAON Sziréna

2009.10.24. 09:00

Egy boldog ember

<p>Sn&#225;jdig, eleg&#225;ns fiatalember ma is, nem<br /> csup&#225;n sz&#237;npadi, hanem<br /> &#233;letm&#369;v&#233;sz is, a sz&#243; j&#243;<br /> &#233;rtelm&#233;ben. Szerencs&#233;s ember, 78<br /> &#233;vesen is ut&#225;na fordulnak az asszonyok.<br /> Ismerj&#252;k-e el&#233;gg&#233;? Becs&#252;lj&#252;k-e<br /> el&#233;gg&#233;? <STRONG>B&#233;nyei J&#243;zsef<br /> jegyzete</STRONG><BR /></p>

Nem csak egy orszågnak lehetnek jelképei.

A Balaton, a HortobĂĄgy, a

tokaji bor, a Pick szalĂĄmi

vagy a pirospaprika hungarikum. És vannak bizony

„szegedikumok”, „sopronikumok”

is.

És bármilyen erƑltetett is a

megnevezés, vannak

„debrecenikumok” is. A

Nagytemplom kettƑs tornya, a

vĂ©rtanĂșk emlĂ©koszlopa, a debreceni

pĂĄros kolbĂĄsz vagy a Kossuth Egyetem

elƑtti park jelkĂ©pei is a vĂĄrosnak.

És lassan jelkĂ©pĂ©vĂ©

vålik egy operaénekes is, nevezetesen

Tréfås György.

Hallgatom a Kossuth adĂłn az ArcvonĂĄsok

sorozatban BĂĄlint IstvĂĄn

interjĂșjĂĄt a halhatatlanok

tĂĄrsasĂĄgĂĄba is bevĂĄlasztott

Ă©rdemes Ă©s kivĂĄlĂł

mƱvĂ©sszel. Újakat nekem nem mond,

életét, mƱvészetét

ismerem, becsĂŒlöm.

De ahogyan mondja! Mert Tréfås nemcsak

énekelni tud, hanem mesélni is. Olyan

természetesen, mint ahogy mindig énekelt.

A törtĂ©netek szĂŒletnek benne

egyre-mĂĄsra. RĂĄ is

beszélném nagyon szívesen, hogy

írja meg könyvben is

talĂĄlkozĂĄsait, hiszen az elmĂșlt

fél évszåzad debreceni

színhåzmƱvészete

összeforrt a nevével. Snåjdig,

elegĂĄns fiatalember ma is, nem csupĂĄn

színpadi, hanem életmƱvész

is, a szó jó értelmében.

Elénekelte a vilåg

operairodalmának szinte minden jelentƑs

basszus szerepét, jåtszott

színészként, mondott verset,

énekelt operettet, népdalt, magyar

nĂłtĂĄt (ilyet Ă­rt is), Ă©s

mindig központja tudott maradni a

tårsasågnak. Szerencsés ember, 78

Ă©vesen is utĂĄna fordulnak az asszonyok.

IsmerjĂŒk-e elĂ©ggĂ©?

BecsĂŒljĂŒk-e elĂ©ggĂ©? Debrecen

dĂ­szpolgĂĄra, igaz. A

színhåz örökös tagja,

igaz. ÜnnepeltĂŒk szĂ©pen

többször is.

De figyeltĂŒnk-e kellƑen arra, hogy soha nem

jĂĄtszotta meg a zseniĂĄlis

mƱvészt, nem körített maga

körĂ© lila ködökbƑl

auråt, természetes maradt. Lehet, hogy

neki van a legtöbb baråtja

Debrecenben. Azért ez se semmi.

Igaz, jobb lett volna ez az interjĂș, ha a

rĂĄdiĂł archĂ­vumĂĄbĂłl

elƑkeresnek egy

Tréfås-felvételt, és

nemcsak mesélni halljuk, hanem énekelni

is. Olyan jĂł talĂĄlkozni egy emberrel, aki

szemmel låthatóan elégedett. Vagy

az is lehet, hogy boldog.
– BĂ©nyei JĂłzsef

–

Ezek is Ă©rdekelhetik

Hírlevél feliratkozås
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb hĂ­reirƑl! Adja meg a nevĂ©t Ă©s az e-mail-cĂ­mĂ©t, Ă©s mi naponta elkĂŒldjĂŒk Önnek a legfontosabb hĂ­reinket!