„Összeért a karunk és a lábunk. Azt hittem, hogy meghalok...” Három évnyi zaklatás története

Nyíregyháza – Mindenki azt kérdezi tőlem, milyen kapcsolatban voltam ezzel az emberrel. Semmilyenben. Amikor először kértem a rendőrség segítségét, ejtették az ügyet, évek teltek el, mire belátták, hogy valóban zaklat ez a férfi, és úgy tudom, nem én voltam az egyetlen… – kezdte a beszélgetésünket Lippai Angéla, aki azért kereste fel szerkesztőségünket, hogy lapunkon keresztül erőt adjon azoknak, akik úgy érzik, szélmalomharcot vívnak.

– Az egész 2010-ben kezdődött. János, a volt élettársam, a gyermekem apja üzleti kapcsolatban állt KB-vel, akivel én csupán párszor találkoztam. Az első SMS-seire még kulturáltan válaszoltam, de egy idő után már nem lehetett. Volt, hogy éjszakákon keresztül állt a ház előtt, várta, hogy kijöjjek, máskor beszakította a kapumat, vagy végigkísért Balkányon autóval, míg én a járdán mentem. Akárhányszor telefonszámot cseréltem, mindig megtudta. Egy idő után már csak lehalkítva volt nálam a készülék, nem fogadtam hívásokat, amikor jelzett, összerezzentem, féltem megnézni, hogy ki írt.

Mindent tudott

Olyan dolgokat derített ki rólam, amiről a szűk családon kívül senki más nem tudhatott. A kislányom másfél éves volt, amikor... – mondja Angéla, de nem bírja folytatni. Néhány perc múlva remegő hangon fejezi be a mondatot: – ...magára rántotta a forró teát. Senki nem tudta, csak én, János, anyukám, a mentős és a kórházi személyzet a steril szobából, de ezt is képes volt kinyomozni. Erre írta ezt az üzenetet karácsonykor: „Na, kapott új bőrt a Jézuskától a kis béka?” – Sokszor írta, hogy megerőszakolja a 8 éves lányomat, közben feljelentett, hogy rossz anya vagyok, mert ahogy fogalmazott: megfőztem a gyermekemet.

„Nem bírom tovább, feladom”

Elköltöztünk, a gyereket új iskolába írattam, de így is rettegtem, mert volt, hogy ismeretlen számról felhívtak, hogy a lányomat megvárják az iskola előtt. Ezzel megint nem tudott mit kezdeni a rendőrség, visszakeresték a hívást, de eldobható kártyát használt, amit egy budapesti hajléktalan nevére jegyeztek be. A lányomat nem mertem elengedni a kis barátaival sem, féltem, hogy utánamegy és figyeli, ahogy számtalanszor megtette. A szobájában sem lehetett egyedül. Próbáltam ezt viccesen megoldani, „aludj anyával, mert fél a sötétben, vigyázz te rám!”.

Éjszaka, amikor arra ébredtünk, hogy KB megint beszakította a kaput, hajnalig ültem az ablak mellett, és nem mertem elaludni, mert mi van, ha bejön? Egyedül vagyok, kinek szóljak? Senki nem merne átjönni a szomszédok közül... Amikor új kocsit vett, eljött és megkérdezte, tetszik-e, rendszeresen megírta, hogy jól állt a ruha, ami aznap volt rajtam... Egyszer egy szembesítés alatt szorosan mellém ült, összeért a karunk és a lábunk, annyira hozzám simult. Azt hittem, meghalok… Beugrottam a legközelebbi sarokba, úgy szóltak rá a rendőrök, hogy ha így folytatja, ebből rendbírság lesz.

Még ott sem volt képes visszafogni magát... akkor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, feladom, de János megígértette velem, hogy végigviszem a nyomozást a megaláztatások ellenére is. És több év, sokadszori eredménytelen vizsgálat után az idén májusban végre született egy ítélet, ami kimondta, hogy KB bűnös zaklatás vádjában, amiért köteles 250 ezer forint pénzbüntetést fizetni, és soha többé nem jöhet a közelembe. Három év rettegés, bujkálás ára 250 ezer forint...

Mindent újrakezdeni

– Nem tudom, mikor fogom ezt feldolgozni... Hallom magamban, ahogy mondja: mindig nézz hátra! Figyelem a kocsik rendszámát, összerezzenek, ha olyan autót látok, amilyen neki van. Félek, hogy újrakezdődik az egész. Az ítélethozatal óta nem találkoztunk, de csak azért, mert nem tud megtalálni. Eldöntöttem, hogy ezzel a beszélgetéssel lezárom a múltat, és újrakezdek mindent. Azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, csak azt mondhatom: ne hagyják magukat rettegésben tartani, merjenek segítséget kérni és harcolni az igazukért, különben egész életükben a hátuk mögé kell nézniük.

KM-CSA