Szeretetet is főzött az ételeibe Anna néni

Pálocska Mihályné annyi fiatal pár életében játszott fontos szerepet, hogy lehetne vőfély, lelkész vagy akár anyakönyvvezető is, ám Anna néni a lakodalmakba nem mulatni, hanem dolgozni járt.

Három és fél évtizeden át sütött és főzött ballagásokon, eljegyzéseken és lagzikban, így nem csoda, hogy szülőfalujában, Geszteréden és a környező településeken szinte mindenki ismeri. Néhány héttel ezelőtt ünnepelte a 90. születésnapját, a nagy napra a családja – hat gyermeke, 11 unokája és 12 dédunokája – meglepetéspartit szervezett neki. A sors nem volt kegyes hozzá, hiszen 49 éves korában özvegyen maradt, de a gyermekeit odaadással, szeretetben nevelte, energiáját és életkedvét a huszonévesek is megirigyelhetnék. Mobiltelefont használ, laptopozik, és ha gazt lát, még Budapesten is lehajol, hogy kihúzza.

Tyúkhúsleves, töltött káposzta

– Hatan voltunk testvérek, mindig volt otthon mit csinálni, és az édesanyám nekem sok feladatot adott, a kenyérdagasztás már egész korán az én reszortom lett – mondja Anna néni, aki fiatalon a Dunántúlra került.

„A 35 év alatt soha semmilyen étel nem égett le.”

– Egy konyhán dolgoztam, ahol nap mint nap 400–500 munkásra főztünk: csépeltek, kaszáltak, és húst ettek hússal. Emil bácsi volt a konyhafőnök, és engem nagyon szeretett, sok mindent rám bízott, amit a főzésről tudok, annak nagy részét ott tanultam. Amikor hazakerültem Geszterédre, elkezdődött a lakodalmak sora, alig volt olyan szombat, amikor ne főztem volna valahol. Az ebéd birka- vagy sertéspörkölt volt krumplival, vacsorára tyúkhúslevest főztem csigatésztával, káposztát töltöttem, de voltak főtt és sült húsok is. Ha vágtak disznót, reggelit is csináltam, hagymával megfőztem a velőt, a vért – mindenki csak ámult, hogy még erre is gondolok. Annak idején sátras lagzik voltak, több száz vendéggel, sőt amikor két esküvőt tartottak egyszerre, 3–400 emberre főztem. Volt egy olyan lakodalom, amikor szembeszomszédok házasodtak, és mind a két háznál kellett főzni, én meg rohangáltam egyik helyről a másikra, hogy lássam, melyik étel hogy áll.

Hozzá igazították az esküvőt

– A 35 év alatt soha semmi baj nem történt, nem égett oda az étel, nem sóztam el semmit, még évek múlva is emlegették a főztömet. Volt olyan pár, aki ahhoz igazította az esküvője időpontját, hogy én mikor értem rá. Egyszer Friderikusz Sándor bejárónője is ott volt egy lakodalomban, ő kérdezte meg: hogy merem ezt elvállalni? Örülök, hogy az eszem képes volt mindent megjegyezni, de hogy mi az ételeim titka, azt nem tudom. Egy biztos, amikor főzök, semmi másra nem koncentrálok, csak arra, és bár a lakodalmakban mindig kínálgattak, soha sem ittam, mert az elveszi az ember eszét, sok vendégre főzni pedig nagy felelősség – meséli Anna néni, aki annak idején nemcsak Geszteréden, de Nagykállóban, Szakolyban, Bökönyben és Halásztelken is főzött lagzikban.

Süt az unokáknak

Természetesen a családjának is rengeteget főzött, sőt a mai napig gyakran főz. – Amikor a gyerekeket neveltem, nem került ennyi hús az asztalra, sokszor volt bableves, tésztás krumpli, nudli, lapcsánka – olyan ételek, amelyekhez otthon minden megtermett. Imádok sütni is, a dédunokáim gyakran kérnek sajtos tésztát, kakaós csigát vagy túrós bélest, én pedig nagy örömmel csinálom, amire csak vágynak.

– A gyerekeim és az unokáim mindig dicsérnek: azt mondják, az én rántott húsom és húslevesem a legjobb a világon. A levesnél nagyon fontos, hogy hideg vízbe kell beletenni a húst, és a zöldség csak akkor kerülhet bele, ha már lehaboztuk. Én delikáttal is ízesítem, de nem úgy, hogy beleszórom: egy szűrőbe öntöm, és azt teszem a leves tetejére – így az íze belefő, de a lé tiszta marad – mesél a praktikák egyikéről Anna néni, akinek mindig is volt veteményeskertje, benne krumpli, zöldség, sárgarépa, karalábé, de a nagy kedvencei a gyümölcsök, mint mondja, minden nap eszik legalább egy almát. Mert tudja, hogy ez is kell az egészséghez, na és az a sok szeretet is, ami körülveszi, és amit az évtizedek során az ételeibe belefőzött.

SZA

Borítókép: Anna néninek meglepetés partit szerveztek a gyermekei, unokái Fotó: Dodó Ferenc