Itt a nyár, irány nagyiékhoz!

Már 8 órakor bőszen nyomta a csengőt Samu a nagyiék házánál, pár pillanat múlva meg is hallotta a fapapucs ismerős koppanásait, csúszott a retesz, nyílt a kisajtó. Nagyi olyan erővel ölelte meg a kisfiút, hogy az kibökött egy ó, mamit, bár ugyanolyan boldog volt a találkozástól.

– Megjöttem! – közölte, és ebben minden benne volt: az, hogy elérkezett a vakáció, vége az óvodának, végérvényesen, mert Samu iskolába megy ősszel. És az is, hogy míg a szülők dolgoznak, a nyarat a nagyszülőknél tölti a kisfiú – majd júliusban utaznak a Balatonra egy hétre.

Nagy volt a sürgés-forgás az udvarban. Nagyi előnevelt csirkéket vásárolt, azok is megérkeztek a „nyári napközibe”, és éktelen csipogással csinálták a felfordulást a ládában, amiben utaztak.

Még nem a nagy tyúkólba költöztek, hanem a félig nyitott, egykori disznóólat tette lakájossá számukra mama. Kaptak vizet, majd a koruknak megfelelő tápot, s csakhamar megnyugodtak.

Samu is átöltözött, majd a régi játszóhelyeire igyekezett. A fáskamrában úgy sorakozott a tüzelő, hogy annak oldalában valódi bunkert építhetett magának egy 140 centi magas kisfiú. Hűsölni, építőkockázni és képregényt olvasni is lehetett ott, csatakiáltással előugorva pedig a szívbajt hozni a nyugodtan kapirgáló tyúkokra.

De mi legyen az ebéd? – kérdezte félhangosan nagyi, aki híres volt arról, hogy egy napot úgy be tudott osztani, hogy abba egy hét tennivalója is belefért.

Tésztaleves! – kiáltotta Samu, és már a szájában érezte a pirított reszelt tésztákat, amit paprikás lében, krumplival készített nagyi, régi pásztorhagyomány szerint. Bár ez az étel készülhet lebbencstésztával vagy tarhonyával is, a kisfiúnak így volt a kedvence. Sokszor végignézte, ahogy nagyi meggyúrja, majd nagyobb lyukú reszelőn lereszeli a tésztát. Disznóöléskor az orjalevesbe nyersen főzték bele, de a tésztalevesbe már száraztésztaként került.

Som apó nagy fába vágta a fejszéjét a vakáció első napján. Vagyis dehogy vágta! Helyesebben nagy feladatba fogott: megkezdődött a cseresznyeszüret. A kert közepén álló óriási fa szinte ontotta a gyümölcsöket. Som apó a létrán állt, és egy vödörrel egyensúlyozva szüretelt.

Samu! – kiáltott le neki. – Tudod, melyik cseresznyében van kukac?

Samu bizonytalankodva rázta a fejét.

– Csak abban, amelyikbe belenézel! – hangzott a bölcs tanács. No, Samunak sem kellett kétszer elmondani a titkot. Csak úgy falta a piros vitaminbombát.

Nagyi már azt is tudta, holnap mi lesz a leves. Kitaláljátok?

- Barak Beáta -