Szenvedélyek kínzó csapdájában – a tagadás a leszokás gátja

A függő nem tartja magát betegnek, ezért nem tud kitörni az ördögi körből. – Először csupán tökéletesen szeretné elvégezni a munkáját, majd szeretné bizonyítani, hogy mindig topon van, hogy ő olyan munkavállaló, akiből a legjobbat és a legtöbbet lehet kihozni.

A munkamániás egyre hosszadalmasabban finomítja, csiszolgatja a „munkadarabot”, míg végül ki nem csúszik a határidőkből, s hiába is foglalkozik egyre többet munkájával, a saját teljesítményével soha nem lesz elégedett.

„Kezelni csak azokat lehet, akik belátják függőségeiket.”

Ők azok, akik soha nem mennek szabadságra, akik alvászavarral, depresszióval, munkahelyi kiégéssel küzdenek – mondta el a workalcoholism (munkamánia) jellemző vonásait dr. Erdélyi Ágnes pszichiáter, akit a szenvedélybetegségek világnapja alkalmából korunk kínzó addikcióiról kérdeztünk.

Mindenkinek van valami szenvedélye: szeret olvasni, sportolni, lottózni, virtuális térben játszani, a legújabb trend szerint öltözni, vásárolni, míg egyeseknek az okoz örömet, ha maximálisan odateszik magukat a munkában.

Élvezet, szokás, függés

Nincs is ezzel baj. „Szenvedélyek nélkül lehet élni, de nem érdemes”– vallják ezt sokan, s hogy e különös természetű dolog – a szenvedély – lehet pozitív és negatív előjelű, azt sem vitatja senki. Bármilyen szokássá vált cselekvés mindaddig motiváció, amíg az kontrollált, mihelyst átveszi az irányítást az egyén felett, betegségbe fordul.

– A baj igazán akkor kezdődik, amikor az egészséges határokat átlépi, és nem ismeri fel a túlzást az egyén. Függőségről akkor beszélünk, ha az élvezettel végzett cselekvés megvonása feszültséggel, türelmetlenséggel, diszkomfort érzéssel társul. Kétfajta függőség létezik: kémiai és viselkedés-függőség. Mindkettő hasonlóképp működik: a vágyódás hajtja, elszakadni tőle igen nehéz.

Sokan hajlamosak leegyszerűsíteni a szenvedélybetegségeket az alkoholizmusra, dohányzásra, drogra, netfüggőségre, holott a szerencsejátékok, a túlzott testedzés, a munkamánia is régen felkerült és gyarapítja az egyébként is gazdag lajstromát a szenvedélybetegségeknek, amin sajnos egyre feljebb kúsznak a magyarok is. Ez óriási terhet pakol nemcsak a benne szenvedő egyénre és környezetére, hanem az egész társadalomra.

Kibúvókat keresnek

Az egészségügyben is ad munkát, ugyanis amikor a beteg családja már nem boldogul egyedül, az orvostól várják a megoldást – ecsetelte a több százezer embert érintő szenvedélybetegség begyűrűző problémáját dr. Erdélyi Ágnes pszichiáter főorvos.

– Kezelni csak azokat lehet, akik belátják függőségeiket és időben segítséget kérnek, nem várják meg, míg visszafordíthatatlanul eluralkodik rajtuk a szokás. Ez fontos, mert minél lejjebb csúszik valaki, annál nehezebb lesz felállnia – jegyezte meg a szakember.

„Nem is iszom sokat. Nem vagyok agresszív, ha poharazom, nem bántom a családom, lefekszem és alszom” – így hangzanak a betegség alól felmentő mondatok, miközben az illető reggelente alig várja, hogy megihassa az első pohár szeszes italt. De majdnem hasonló a helyzet, amikor a fiatal összecsapja a leckét, csak hogy végre bekapcsolhassa a számítógépet.

– Az esetek többségében a páciens nem érzi magát betegnek, meg van győződve arról, hogy amit csinál, jót tesz neki, hiszen az alkohol oldja a feszültséget, feledteti a bánatot, a munkamánia eltereli a figyelmet a párkapcsolati gondokról.

Nem fogja fel, hogy tönkremegy az egészsége és a környezete is szenved tőle. Sajnos a többség nem önszántából szeretne gyógyulni, hanem a családtagok unszolására jár terápiára, így semmi esélye a változásra – hangzott el a kulcsmondat a pszichiátertől, s ebből kiderült az, ami a lesújtó statisztikákból is látszik: a függőségeket nem lehet gyógyítani, felépülni lehet belőlük.

Meg kell találni, milyen hasznos tevékenységgel lehet kitölteni a leszokás után az „űrt” a beteg életében, hogy ismét elfoglalhassa a helyét a családban. – Az egészségügy támogatja, útmutatást nyújt számára, de a „rabságból szabadító munkát” minden szenvedélybetegnek egyedül, önerőből kell elvégeznie – zárta gondolatait dr. Erdélyi Ágnes.

Finomság, jutalomfalat

– Sokan nem is gondolnák, hogy a kényszeres viselkedések, kóros szokások kosarában ott lapulnak az evészavarok. Az ételimádat a feszültség levezetésén kívül öröm- és jutalomforrás. (Az anya is evéssel nyugtatja meg kisbabáját, ha sír.) Az evésbe menekülő viselkedés hasonlóan rombol, mint más káros szenvedély, csupán azzal nyugtatja meg magát az érintett, hogy az legalább nem méreg, és egészséges.

Kimutatták: a túlsúlyos emberek egyharmada stresszevő. Mivel a súlytöbblet károsítja az egészséget, rombolja az önbizalmat, vannak, akik maguktól hagynak fel a túlevéssel – mondta el Tullner Gabriella szakpszichológus.

KO