Elszürkült hétköznapok

Mi lehet, ami napi 15 szál cigarettánál ártalmasabb az egészségre, majdnem ugyanolyan elhalálozási kockázati tényezőt hordoz, mint az elhízás, s a leg­gyakoribb kedélybetegség, a depresszió előszobája? A tartósan fennálló kellemetlen érzést, szomorúsággal telített érzelmi állapotot magánynak hívják. Nem kell száz év hozzá, elég néhány is, hogy az elszigeteltség boldogtalanná tegye az embert. S noha azt hinnénk, hogy ez a testet-lelket romboló probléma legfőképp az idős embereket sújtja, messze nem így van.

Elvonulni vagy magára maradni

– Az ember társas lény: mindenkinek szüksége van a családjára, barátokra, közösségre, ahol megtapasztalhatja a szeretetet és a feltétel nélküli elfogadást, akkor válunk magányossá, ha ezek hiányoznak. A magány számos önemésztő folyamatot indíthat el: rombolja az immunrendszert, a hormonrendszert és az idegrendszert, a szervezet védtelenné válik, ezért betegségkeltő ez az állapot – magyarázta a társtalanság és a betegségek közötti összefüggéseket Lupák Éva szakpszichológus, s kiemelte: a magányt meg kell különböztetni az egyedülléttől, ugyanis teljesen más a megélésének a dinamikája. – Ha valaki egyedül van, még nem feltétlenül kell önmagát magányosnak éreznie, viszont minden magányos érzés hátterében valamilyen hosszan fennálló, kielégítetlen hiányérzet van, függetlenül attól, hogy valaki párkapcsolatban él, vagy ténylegesen nincs magára hagyva.

Ezzel arra világított rá a szakember, hogy olyanok is érezhetik magukat magányosnak, akiket sokan vesznek körül, mert nem az a lényeg, hogy mekkora családban él valaki, vagy mennyi barátja van, hanem az, hogy legyen valaki(k), akivel őszinte és mély viszonyt tud kialakítani.

Társsal, mégis egyedül

– Azt gondolnánk, a digitalizáció segíti a kapcsolatok kiépítését és fenntartását, azonban az okostelefonok mögött elszigeteljük magunkat. A technikai eszközök segítenek egy világot áthidalni, a kutatások mégis azt igazolják, hogy egyre magányosabbnak érzik magukat a fiatalok, nehezen alakítanak ki és tartanak fenn intim kapcsolatokat, sokkal inkább felszínesség és üresség jellemzi az interakciókat. Ráadásul a magányosan élő fiataloknál a függőségek kialakulásának is nagyobb a veszélye – jegyezte meg Lupák Éva.

A szakpszichológus azt is kiemelte, hogy bármennyire is kiegyensúlyozott párkapcsolatban él valaki, a baráti találkozásokra szüksége van. A házasság után általában fellazulnak a baráti kötelékek, idősebb korra teljesen elkopnak, márpedig akkor lenne igazán szükség rájuk. – A nyugdíjazás körüli évek krízisidőszaknak számítanak. A munkahelyi közeg egy igen erős kapcsolódási szál egy fontos közösséghez, aminek hiányát nagyon nehezen viselik egyesek, a nyugdíjba vonulással hirtelen marad egy kitöltetlen űr az idős ember életében, amit csak tetéz, ha távol élnek a gyerekek, unokák. Fontos lenne a rugalmasság, a változásokhoz alkalmazkodás fokozatos tudatosítása, de felkészülni nagyon nehéz. Emellett idősebb korban gyakoriak a veszteségek (férj/feleség halála), amelyek tovább növelhetik a bezárkózás veszélyét. A hozzátartozóknak, gondozóknak tekintettel kell lenniük a gyász időszakára, figyelni kell, hogyan változik meg a nagyszülő hangulata, mikor van szüksége több törődésre.

Vendégség, olvasás, sport

– Aztán ösztönözni kell őket, hogy tegyenek a magányosság ellen: keressenek közösséget, ahová eljárhatnak, legyen az egy klub- vagy tánccsoport, kiránduló társaság. Maradjanak tájékozottak, olvassanak újságot, hetilapot, igyekezzenek megtanulni az internet- és számítógép-használatot, vagy kezdjenek el bármilyen tanfolyamra járni csak úgy, kedvtelésből. Nyugaton ezt nagyon jól csinálják, sosem unatkoznak a nyugdíjasok. Ne várják meg, míg mások kopogtatnak az ajtón, hívjanak meg magukhoz vendégeket, ismerősöket.

– Keressenek olyan feladatokat, amelyekkel tartalmasan telik el otthon az idő: befőzés, varrás, kertészkedés, de a könnyedebb mozgásformák segítenek levezetni a feszültséget, s a közösségi sport öröm­érzés forrása – adott jó tanácsot Lupák Éva.

KO