Gyerekkori hobbiból lett mesterség

– Milyen egy jó táska? Pakolható, zsebes, cipzáros, a benne tárolt holminak biztonságot, viselőjének komfortot nyújt, anyaga tartós. Az sem baj, ha újrahasznosított termék, s no persze színben lehet kétoldalas, trendi. Tévhit, hogy a táskának mindig a ruhához, a cipőhöz kell passzolnia – hangzott a válasz Kolosné Csesznák Orsolyától. S hogy a nők többsége eszerint választ-e táskát? Legyen rájuk bízva, mondták azon a foltvarró találkozón, amit nemrég egy lelkes kis csapat tartott Nyíregyházán.

Csak úgy csattogott a varrógép tűje a simára vasalt vásznon, készültek a textilszatyrok. A szabásminta a fejekben volt, nem először ült varrógép előtt a kézműveskör, az elmúlt hetek karanténfogságából kiszabadulva szebbnél szebb termékeik ott sorakoztak a bemutatóasztalon.

Gyerekkori hobbi

A házigazda kézműves múltja gyerekkoráig nyúlik vissza.

– A lakás egyik sarkában ott állt üzemkész állapotban a varrógép, és ha a családban a lányok alkotni szerettek volna, fogták magukat, és varrtak. Az én gyerekkoromban természetes volt, hogy valami hasznossal töltjük a szabadidőnket. Tizenkét éves lehettem, amikor az első „komoly” ruhadarabot, egy nyári köntöst összehoztam a nővéremmel, s mert mindig is tetszettek a stílusos kiegészítők, gondoltam, megtanulok varr­ni, legalább megspórolom a táskák árát, merthogy akkoriban is sokba kerültek az igényesebb darabok – mesélte Orsolya, aki termékeivel nyaranta többször is megjárta Kapolcson a Művészetek Völgyét. Örömmel tölti el, hogy mozgatórugója lehet a zömmel pedagógusokból verbuválódott varrócsapatnak, amelynek tagjai autodidakta úton sajátították el a „mesterséget”.

– Sosem jártam varrótanfolyamra, lépésről lépésre tanultam meg szabni-varrni. A munka dandárját a szabás jelenti, amihez elengedhetetlen az anyagismeret. Nem mindegy, mit mivel varrunk össze. Fontos az anyagok szabás előtti próbája is: a beavatás. Ez annyit jelent: ki kell mosni az anyagot varrás előtt, és meglátjuk, összemegy-e, kopik-e a színe. A vasalást sem szabad elhagyni, érdemes szabályosan végigmenni ezen a sorrenden, s akkor nem érhet meglepetés.

– Egy idő után rutinná válik az anyagválasztás, rájövünk, melyik fajta mennyire állja ki az idő próbáját. A pamutnak kifejezetten jó tulajdonságai vannak: kopásálló, tartós szövet, népszerűségét bőrbarát tulajdonságának is köszönheti, az egyik kedvencem, sosem csalódtam benne.

Nincs két egyforma darab

– Amikor meglátok egy gyönyörű anyagot, nem tudok ellenállni, hogy ne vegyem meg, megpillantom, és rögtön tudom, mit fogok belőle varrni – jegyezte meg mosolyogva Orsolya, aki a nyíregyházi foltvarróknál ismerte meg a patchwork technikát. Az apró színes részekből, foltokból összeállt ruhadarabok azóta a kedvencei.

– Eredetileg takarók, ágyneműk, falvédők készültek ezzel a technikával, ma már széles a repertoár: ruhák, táskák, sőt népi motívumokkal díszített használati tárgyak is. A patchworkkel improvizálhatunk bátran, két ugyanolyan táska sosem készül. Minden foltnak van helye, így ennél az eljárásnál a maradék anyag is hasznosul. Ahogy a mondás tartja: „Csak az félti tudományát, akinek kevés van belőle”, saját ötleteimet szívesen megosztom másokkal, de az interneten is óriási tudásbázis áll rendelkezésre az alkotáshoz.

Közel 30 éve hobbim a varrás, és nem tudok ráunni. Terápiás hatással van rám: kikapcsol, esztétikai élményt nyújt, miközben úgy érzem, folyamatosan létrehozhatok olyan dolgokat, amit érdemes másoknak megmutatnom

– avatott be motivációjába szerényen az eredetileg pedagógus, jelenleg is angol szakos tanár. Márpedig aki egy egyszerű hobbitól odáig eljut, hogy termékeit webshopon kínálja, bizonyára érez elhívást a kézműves önkifejezésre.

KO