A szülőfalujában tartott vasmisét

Egerben szentelték pappá 1955-ben, vagyis 65 évvel ezelőtt.

Tartalmas életút

Az ünnepi liturgiára a határon túli településekről és Károly atya előző szolgálati helyeiről is érkeztek hívek, valamint több egyházmegyés pap osztozott a jubileumi szentmise kegyelmeiben. A mise elején Vilmos István, Vállaj polgármestere köszöntötte az atyát a település nevében. A község két évvel ezelőtt adományozott díszpolgári címet az ünnepeltnek a templom felszentelésének 100. évfordulóján. Vállaj csodálatos, 500 férőhelyes temploma, a megye egyik csodája zsúfolásig megtelt hívekkel, vendégekkel ezen az ünnepen.

– Az első misém jut most az eszembe, amit 1955. július 2-án mutattam be ebben a templomban. Tele volt a templomunk, és most 65 évvel később, a jóisten újból megadta nekem ezt a rendkívüli nagy kegyelmet és ajándékot, hogy hívekkel telt templomban prédikálhatok még egyszer. Hálatelt szívvel állok itt az oltárnál, és Isten ajándékának tekintem az elmúlt 65 évet, amiért köszönetet kell mondanom – jelentette ki Pásztor Károly atya, aki végtelen nagy szerénységgel, személyes hangvételű gondolataival szólt a hívekhez.

Felidézte az életútját is. Tizenöt éven keresztül kilenc egyházközségben szolgált káplánként, majd Baktalórántházán 19, Pócspetriben pedig 21 évig volt plébános. Tizedik éve nyugdíjas, de még mindig szolgálatban aktív életet él Máriapócson.

– Sokan felteszik a kérdést, hogy a múló örömökkel és haszonnal teli világban van-e értelme a papságnak? Igen, van – nyomatékosította Károly atya.

– Ma az önző társadalomban égetően szükség van az önzetlen, életüket értünk odaadó, Isten papságát vállaló fiatalokra.

Köszönet a szolgálatért

A szentáldozás után, Felföldi László általános pasztorális helynök az egyházmegye, Heidelsperger István mátészalkai esperes-plébános a szatmári papok, Kocsis Gábor mérki–vállaji plébános az egyházközség nevében mondott köszönetet Károly atya életéért és papi szolgálatáért.

Némethné Csubák Éva