Medvére vadászni íjjal és lándzsával

Az Andrássyak betléri (Betliar) vadászkastélyában már a bejárat utáni hatalmas lépcsőházban lélegzetelállító jelenet fogadja a látogatót. A mai szóhasználattal poszter méretű festmény egy történelmi időbe helyezett vadászjelenetet ábrázol. A halálba hanyatló hatalmas medve torkából nyílvessző áll ki, kicsit lejjebb a mellkasába fúródott és beletört lándzsahegy. Hátrébb a vadászok arckifejezésén látszik, hogy éppen a nemes vad elejtése pillanatának vagyunk tanúi. Öltözetük nem hagy kétséget afelől, hogy jó néhány évszázaddal ezelőttre gondolt az alkotó.

Konzervált maradványok

Adalbert Franz Seligmann Medvevadászat című műve jól tükrözi a 19. század ízlésvilágát, valamint a mesterségbeli tudást. A festmény kompozíciója az éppen a lépcsőfordulóban lépkedő látogató arca elé hozza a hatalmas fogakat. A sziklák, a száraz ágak, a távolabbi fatörzsek a mát idézik. A környező hegyekben most is ilyen látvány fogadja a túrázót. A medve nem ritkaság napjainkban sem, a vadászok azonban már az Andrássyak idejében sem hagyatkoztak az ábrázolt romantikus eszközökre. Hogy mégis milyen fegyvereket használtak, és milyen állatokat ejtettek el velük? Mindkét kérdésre gazdag és sokrétű gyűjtemény ad választ a kastélyban.

A Rozsnyótól néhány kilométerre északra fekvő települést ma is erdők övezik. A közeli stratégiai fekvésű hegycsúcsokon középkori várak jól konzervált maradványai vonzzák a régi korok emlékeit kereső turistákat. Szepes vára egy kicsit odébb van, Krasznahorka viszont majdnem a szomszédban. Nem mellesleg szintén Andrássy-birtok volt hajdanán. Maradva úti célunknál, az országútról a megfelelő táblánál lekanyarodva, egy csendes kis patak partján haladunk tovább. Alig egy kilométer az enyhén emelkedő út, és máris a kapuban vagyunk.

Gondosan nyírt bukszusok

Ötven hektár körüli terület övezi a kastélyt és a további épületeket. Angolpark van a kerítésen belül, aminek „kertészeti műfaj” sajátossága, hogy igyekszik minél inkább a helyi természeti adottságokhoz igazodni. Laikus szemmel úgy látni, nem lehetett nehéz dolguk a tervezőknek, hiszen közel s távol még most is túlnyomórészt „a helyi természeti adottságokhoz” alkalmazkodik erdő és mező. Leszámítva a rövid séta után feltűnő kastély előtti barokkos formára álmodott és gondosan nyírt bukszusok alkotta franciakertet. Igen, franciakertet, mert arra jellemző az ilyen szigorú mintájú sövény. Hogy a közelből hozzak példát, ilyen látható a tiszadobi Andrássy-kastély parkjában, messzebb pedig a Loire menti kastélyok mellett. Középen szökőkút repíti az égbe a vízsugarat, pedig éppenséggel eseget jócskán.

Visszatérve a főbejárat lépcsőházához, a már említett vadászjelenet hatása alól szabadulva egy másik nagy méretű festmény vonzza a tekintetet. Az Automedón Akhilleusz lovaival című vászon mitológiai jelenete kevésbé drámai, mint a medve elejtése. A míves mintázatú mennyezet alatti gímszarvastrófeák pedig már azon vadászok dicsőségére emlékeztetnek, akik itt éltek, vendégeskedtek és a környékbeli vadonban cserkeltek.

Kik ők? A teret hatalmas üvegmozaikokkal díszített ablakok világítják meg, az Andrássy család házassági címerei díszítik őket. Párban a férjek és a feleségek házassági címerei. Az félköríves ablakok díszítmény nélküli felületén keresztül zöld lombok emlékeztetnek a kastélyt körülvevő vadregényes környezetre. Az emeleti korláton könyökölve egy ember nagyságú míves menóra mellől hosszú percekig vándorolhat a szem a monumentális térben. Azt gondolom, nem csak a vendégeket nyűgözte le az első benyomás, hanem az Andrássyak maguk is meg-megálltak egy pillanatra itt, mielőtt továbbhaladtak.

Az Ősgalérián keresztül vezet az út a vörös fogadószalonba. Az itt látható portrék régen, sőt nagyon régen élt Andrássyakat ábrázolnak. Ha valaki a tudomány oldaláról is megerősítést vár, egy nagyon sokágú és nagyon mélyen gyökerező családfát tanulmányozhat a képek alatt. A nemzetség több mint ezeréves, a betléri ág kék színnel van jelölve.

Egy ilyen kastély berendezési tárgyai közül nem hiányozhat néhány fényes lovagi páncél. Közöttük elhaladva érkezünk a vörös fogadószalonba. A család legismertebb tagja gróf Andrássy Gyula. A vörös selyemmel tapétázott helyiségben az aranykeretes portréról tekintett az idelátogató üzleti és politikai partnereire. A nehéz függöny természetesen a tapétával azonos anyagú. Szép hátteret ad az antik állóórának, és mellette még egyszer a grófnak, immáron egy bronz mellszobor „képében”.

Ő volt Magyarország egykori miniszterelnöke, az osztrák–magyar kiegyezés egyik előkészítője, aki Magyarország nádoraként I. Ferenc József császárt magyar királlyá, feleségét, Erzsébetet magyar királynévá koronázta. Ő maga, mármint a gróf, a képen a kornak megfelelő öltözékben feszít. Arcszőrzete lehetne Kossuthé, Széchenyié, bár utóbbinak vastagabb a szemöldöke a festményeken. Utódját, nemrég elhunyt kortársunkat, Széchenyi Zsigmondot egy életrajzi filmben láttam. Vastagabb volt a szemöldöke, mint az Akadémia alapítójáé. Ő azért jutott eszembe, mert Kittenbergerrel, Almássy gróffal igen nagy vadászok voltak, és mégiscsak egy vadászkastélyban volnék. Egy vadászkastélyban, amelyről már említettem, hogy nem tettek kárt benne sem a háborúk, sem a kártékony társadalmi rendszerek, Zsigmond grófnak viszont volt alkalma a keszthelyi Festetics-kastélyban kazánfűtőnek lenni Rákosi országlása alatt.

Az egyes szobák, szalonok, termek külön-külön is fejezeteket érdemelnének. Közös jellemzőjük, hogy mindegyikük olyasfajta előkelőséget sugároz, amelyen nyoma sincs valami erőltetett, magamutogató kivagyiságnak. Annál inkább tükrözik a valóban magas szintű luxust, amely abban a társadalmi osztályban és közegben valószínűleg természetes és magától értetődő volt.

Értékes inkunábulumok

A grófnő hálószobáján érezhető leginkább, hogy egy intim és összetett élettér. A festmények, mint ahogy az egész kastélyban, itt sem távoli tájakat és embereket mutatnak, hanem valamelyik rokont, közeli várat. A látogató ingerküszöbét mégis a kis, kézzel faragott bölcső, egy mai modern hálószoba enteriőrjébe is beleillő álló tükör ragadja meg. A nagyszalon és a könyvtár az épület egyik legszebb része. Mint másutt, itt is selyemből sodort zsinór állja tapintatosan útját a látogatónak, nem léphet a könyvek közelébe. Érthető okokból. Napjainkban is több, mint 15 000 kötet található itt a 15. és a 20. század közötti időszakból. A legértékesebbek az ősnyomtatványok, az úgynevezett inkunábulumok.

KM