Ahány nemzetiség, annyi szokás

A húsvét az egyik legjelentősebb keresztény ünnep, amelynek vallási és gasztronómiai hagyományai is vannak – ez utóbbiak országonként és tájegységenként is eltérőek lehetnek. Kíváncsiak voltunk arra, hogyan ünneplik a húsvétot a hazánkban élő nemzetiségek, segítségül pedig Nyíregyháza nemzetiségi önkormányzatainak vezetőit hívtuk.

– A tirpákságnak több hagyományos húsvéti étele is van – tudtuk meg Illés Jánostól, a szlovák nemzetiségi önkormányzat elnökétől, aki elmondta, az ünnepi asztalról náluk sem hiányozhat a díszített tál, amin találunk sonkát, kolbászt, reszelt ecetes tormát, főtt tojást, sárgatúrót – vallásos tirpákoknál szentelt fonott kalácsot – és persze házi pálinkát, bort, a locsoló gyerekeknek és a volán mögött ülőknek pedig üdítőt.

– Korábban a háziasszonyok készítettek pirogot is: káposztával vagy felfűszerezett hússal töltötték meg. A húsvét elmaradhatatlan süteménye a sós pogácsa. Kis rudakat süt­nek tésztából, és sóval szórják meg, de sajtos variációja is van – mondta az elnök, és hozzátette: külön tálon vannak az édes sütemények, a negyvennapos böjt után tehát sorakoznak a „bőségtálak”.

Kapor a töltött húsba

– Nagyon sok a hasonlóság: sonka, kolbász, tojás, kalács, bor és sárgatúró kerül abba a kosárba, amit húsvétkor elviszünk a templomba megszentelni – mondja Sztankó Mária, Nyíregyháza ukrán nemzetiségi önkormányzatának elnöke, de ahogy beszélgetünk, kiderül: vannak különbségek is.

– Készítünk ilyenkor tormás reszelt céklát is, és töltött húsokat – ez utóbbiakba kaprot is teszünk, mert különleges ízt ad a tölteléknek. Mi egyébként a fasírtot is kaporral csináljuk. Az anyósoméknál az volt a szokás, hogy húsvétkor fiatal kecske vagy bárány húsát töltötték meg, én inkább disznóhasaalját veszek ilyenkor. De nemcsak hideg ételek kerülnek az asztalra: elmaradhatatlan a tyúkhúsleves, a töltött káposzta, és köretként a burgonya is: nem törjük meg, de teszünk rá egy kis vajat és apróra vágott kaprot is. Nincs kimondottan húsvéti édesség, azt sütjük, amit a család szeret – mondta Sztankó Mária.

Az elmaradhatatlan mazurek

A lengyeleknél az ünnep nagyszombaton elkezdődik: ekkor mennek el a családok a templomba, ahol óránként szentelik meg a kosarakban lévő tojást, sonkát, kalácsot, sót és kenyeret. Bárkányi Wieslawa, a lengyel nemzetiségi önkormányzat elnöke elmondta: vasárnap reggel a szent pászkát kiteszik az asztalra, a papa vagy nagypapa elkezdi az imát, elhangoznak a jókívánságok, és szinte egész nap ott ülnek, beszélgetnek, de néha felállnak és sétálnak egy kicsit.

– Nincsenek töltött húsok, csak sültek, és ezekhez gyakran franciasaláta a köret, de a töltött tojás is népszerű, sárgatúrót viszont nem készítünk. Van egy hagyományos húsvéti sütemény, a mazurek: ez olyan, mint a linzer, csokiöntettel és virágmotívumokkal a tetején. A lengyel háziasszonyok gyakran használnak étkezési keményítőt, például ahhoz a süteményhez is, amit kerek formával szaggatnak ki, és aminek lyuk van a közepében – ezt húsvétkor zöld ágakkal díszítik.

Céklalében főtt a tojás

– A sváboknál mindig is a római katolikus vallás hagyományai és a településen élők szokásai határozták meg az ünnep menetrendjét – tudtuk meg Szeiler Jánosnétól.

A német nemzetiségi önkormányzat elnöke elmondta, a böjt után nagypénteken csak pattogatott kukoricát ettek, szombaton főtt meg a sonka, a tojás, amit vasárnap kosárba tettek, és elvitték megszentelni.

– A rokonoknak, keresztszülőknek a gyerekek vitték el a szent ételeket, és nagyon örültek, mert mindig kaptak cserébe valamilyen csecsebecsét. Locsolkodni is inkább ők jártak, s gyűjtötték a kézzel festett tojásokat. Cékla- vagy hagymalében főztük meg a tojást, s leveleket tettünk rá, hogy a mintázata is szép legyen. A sonkát tormával ettük, a töltött káposzta pedig savanyú káposztával készült – mondta az elnök, és hozzátette: a hagyományápolás jegyében sok közös programot szerveznek a Zelk Zoltán Általános Angol-Német Kéttan- nyelvű Iskola németet tanuló diákjaival, hogy a fiatal generáció is megismerje a sváb szokásokat, ételeket.