„Sütigyomor”: csak a szemünk kívánja, mert a változatosság gyönyörködtet

A húsvéti időszakban hajlamosak vagyunk többet enni a kelleténél: az ünnepi asztal valósággal roskadozik az illatos, finomabbnál finomabb fogásoktól, melyek látványa is arra csábít, hogy telepakoljuk a tányérunkat, és a szükségesnél többet fogyasszunk. Ki ne hallott volna már a „süti- vagy desszertgyomor” kifejezésekről, amelyek nem egy létező szervünkre utalnak: a válasz ezúttal az agyban keresendő.

A jelenséget szenzorspecifikus telítettségnek, közérthetőbben desszerthatásnak hívja a szakirodalom, és bár az étkezés végén úgy érezhetjük, hogy mindjárt kipukkadunk, valahogy mégis jut hely az édességeknek. A témában jártas étterem-tulajdonosok akár tudatosan is kihasználhatják a jelenség előnyeit, hiszen a vendéglátóegységekben nem véletlenül fordul hozzánk a pincér a már jól ismert kérdéssel: „Kérnek desszertet?”

Vágyunk a sokféleségre

– A desszertmenü ellenállhatatlan fényképei is növelik annak esélyét, hogy megkívánjunk még egy kis nyalánkságot. De vigyázzunk, ez nem csak édességekkel működik! A szenzorspecifikus telítettség miatt eszünk sokkal többet svédasztalos étteremben, mint ha étlapról rendelnénk. Ezért eszünk több sült krumplit, ha nemcsak ketchupot, hanem változatos szószokat kínálnak mellé – hívta fel a figyelmet Fedor Zsuzsanna pszichológus mesterszakos egyetemi hallgató egyik cikkében.

A témáról Deák Orsolya pszichológust kérdeztük, aki elmondta, a desszerthatás mögött az az alapvető tulajdonságunk áll, hogy sokféleségre vágyunk.

– Ha sokáig ugyanazt az ételt esszük, hozzászokunk, és csökken élvezet, amit okoz. Mire a fogás végére érünk, már unjuk. Ezzel szemben, ha újdonságként találkozunk egy még nem kóstolt ennivalóval, az ismét nagyobb élvezetet jelent. Visszahozza az étvágyunkat.

– Evolúciós szakemberek úgy érvelnek, hogy a törzsfejlődés során a minden­evő állatoknak, és nekünk, embereknek is az számított a legjobb taktikának, ha kis mennyiségben viszünk be sokféle táplálékot. Erre azért volt szükség, hogy minél kevesebb mérget és a lehető legtöbb esszenciális táp­anyagot fogyasszuk. Nemhiába tartották már az ókori rómaiak is, hogy a változatosság gyönyörködtet! – tudtuk meg a szakembertől.

Az agyunk is megéhezik

Barbara Rolls, a Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatója a nyolcvanas évek óta foglalkozik a jelenséggel. Az egyik kísérletével rávilágított, hogy 40 százalékkal többet eszünk, ha egy négyfogásos étkezésnél különböző ételek kerülnek elénk, mint ha minden alkalommal ugyanaz lenne a menü. Vagyis az étvágyunk több fogáson keresztül sem csökken, ha változatos a kínálat. Ez nem jelenti azt, hogy az olyan alapvető fiziológiai jelzések, mint az éhség vagy jóllakottság ne is számítanának. Ennél sokkal összetettebb folyamat áll fogyasztásunk mögött, amelyben a fiziológia és a pszichológia egyaránt jelen van.

Ezért van az, hogy a főzőműsorok étvágygerjesztő harapnivalóit látva megkordul a gyomrunk, de agyunk is „megéhezik”, továbbá a teltségérzetünket sem csak a gyomrunk tágulása okozza – pszichológiai telítődés is végbemegy bennünk a sokadik falat monotonitása miatt.

Fedor Zsuzsanna szerint a desszerthatás inkább átok, mintsem áldás, hiszen napjaink jóléti társadalmában folyamatosan növekvő választékból szemezgethetünk egyre nagyobb mennyiségeket.

– A különböző adalékanyagoknak köszönhetően ráadásul könnyen és olcsón megjutalmazhatjuk az agyunkat anélkül, hogy testünkbe hasznos tápanyagot juttatnánk. A desszertgyomor hatását azonban tudatosan a javunkra is fordíthatjuk, ugyanis ha többféle gyümölcs kerül a tányérunkra, az is kielégíti a változatosság iránti vágyunkat – mindezt egészséges formában – hangsúlyozta a szakember, hozzátéve: a különböző szeletelt zöldségek mellé is tálalhatunk különleges szószokat, így – a sült krumpli példájánál maradva – azokból is többet és szívesebben fogyasztunk.