A sportvadász atya fényképezőt is ragad

Bár már 2021-et írunk, a társadalmat mind a mai napig megosztja a vadászok munkássága, sok ember nem tudja elfogadni és megérteni, hogy a vadgazdálkodás érdekében szükség van a vad terítékre hozására is. Megyénkben él egy római katolikus pap, aki egy évvel ezelőtt úgy gondolta, hogy leteszi a vadászvizsgát, megszerzi a vadászengedélyt.

Döbbenet az arcokon

Vajon mit szólnak az ismerősök, amikor megtudják, hogy a hívek szolgálata mellett még sportvadász is? – kérdeztük Németh Jánostól, Mezőladány és nyolc környékbeli település római katolikus papjától.

– Ha a beszélgetések során felvetődik, hogy mi a hobbim, akkor soha nem felejtem el hozzátenni a természet szeretetét. Ezért is szoktak sokan megdöbbenni, amikor megtudják, hogy vadász is vagyok. S itt már látom a zavarodottságot az arcokon, hiszen a legtöbb emberben a vadász egyenlő a gyilkos fogalmával. Nos, igen, kár tagadni, az emberek tele vannak sztereotípiákkal, s ebből nagyon nehéz kigyógyítani bárkit is, azt pedig lehetetlen, aki nem is akar kilépni a berögzült önelgondolásokból.

Bambi és a kis Vuk

S mindeközben mondom, hogy én is a „Bambin” nőttem fel, s igen, bennem is kialakult a szegény kis Vukkal való azonosulás. Visszaemlékezem, hogy én is hogy szidtam gyerekként azt a fránya „simabőrűt”, és hogy nevettem ki őshonos kutyafajtáinkat, és még csak véletlenül se drukkoltam a vadásznak… – idézte fel gyermekkori emlékeit érdeklődésünkre Németh János.

– A vadászó ember két világ között él: egyrészt nagyon szereti a természetet, gyönyörködik benne, másrészt éppen ezért kell felelősségteljesen – néha bizony nagyon nehéz – döntést hoznia, s eldördül a puska…

– S ott vannak a földet művelő gazdák is, akiknek a vad óriási károkat okoz. A gazdálkodó nem a vadnak ültet és vet, hanem magának és a családjának, s elvárja a vadásztól, hogy az összes „károkozót” eltüntesse a földjéről, a kertjéből. S ott van a vadászokat kritizáló világ, ami csak annyit akar meglátni: a vadász könnyedén lelövi szegény vadat…

– Nekem nem voltak vadász elődeim. Idős, tapasztalt vadászok kértek arra, tegyem le a vadászvizsgát, mert látták, hogy mennyire szeretem a természetet. Először én sem értettem, hogyan működik a vadgazdálkodás, aztán rá kellett döbbennem: a jó vadásztól senki nem szereti jobban a természetet!

– Hangsúlyozom a „jó vadász” fogalmát! Nagyon szigorú szabályokhoz kell hogy kösse magát a vadász. S ezt tanultam meg ifj. Plavecz Jánostól, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Vadászkamara elnökétől, aki első perctől kezdve a tanítóm. Vallom, ha az ember tanul valamit, tanuljon a legjobbaktól, s így van esély arra, hogy amit megtanul, azt szépen élheti. A feladatom vadászként nem a minél több vad elejtése. Sőt! A „vérontás nélküli vadászat” a kedvencem, vagyis a vadfotózás. Ehhez néha bizony több ügyesség kell, mintha elejtené az ember a vadat. Feladatomnak érzem, hogy javítsak a vadászok megítélésén. Tényleg sokszor szélmalomharcnak tűnik ez, hiszen elég egyetlen vadász egyetlen hibája, máris zúdul az indulat az egész vadásztársadalomra.

Hivatás és hobbi

Hogyan tudja összekötni a papi munkát a természetszeretettel? – vetődött fel egy újabb kérdés.

– Szeretnék minél több embert újra közel vinni a természethez, s ezért szeretem a hivatásomat összekapcsolni a hobbimmal. Nem összemosni a kettőt, csak összekapcsolni – nem mindegy ugyebár! A gyermekek nyitottak erre. Ezért is jött az ötlet a közelmúltban, hogy egy vasárnap délután rendezzünk családi napot a mezőladányi híveknek. A művelődési házunk dísztermében előadásokat tartottak a megyei vadászkamara szakemberei, Fazekas Gergely titkár és Szalai Rita, majd az érdeklődők megcsodálhatták a kiképzett vadászkutyák tudását és ügyességét. A bemutatót követően több száz simogatást is kaptak az ebek. Nehéz volt eldönteni, hogy ki volt boldogabb: a kutyák, a gyerekek, avagy ennyi boldog gyermek láttán a kutyák gazdái, ifj. és id. Gergely István, a Kékcse Hubertus Vadásztársaság tagjai.

Nyitni a természet felé

– Mindezek után Agárdi Sándor pedagógus vezetésével lovasfogatra pattantunk a fiatalokkal, s a közelben lévő Ricsikai-erdőbe utaztunk, ahol az akkora már zuhogó esőben tekinthettük meg a természet különböző csodáit, köztük a több száz éves Rákóczi-fát.

– Bátorítok minél több embert, hogy merjen nyitni a természet felé, merjen új dolgokat belevinni a hivatásába, ne legyen előítélete – különösen a vadászok iránt –, hanem legyen nyitott az igazságra, hiszen ahogy a mondás tartja: „a jó pap is holtig tanul”.

– Én is keresem mindig az újat, tanulom a számomra ismeretlen dolgokat, ugyanakkor, mint kétezer éven át, most is ugyanolyan fontosnak tartom: közösségeket kell építeni szeretetre és tiszteletre alapozva! – tette hozzá Németh János atya.