Nyíregyháza

2021.07.09. 17:30

Határokon átívelő tudás: az innováció a jövő

Sokszor apróságon, véletleneken múlnak később sorsdöntőnek bizonyuló dolgok – véli Popovics Péter.

Marik Sándor

Jokohama kikötője

A nyíregyházi születésű közgazdász saját tapasztalatairól beszél; negyvenévesen ismét iskolapadban ül. Doktori disszertációját írja Stockholmban, miközben üzleti tanácsadóként távol-keleti és délkelet-ázsiai befektetőket köt össze innováción alapuló induló európai vállalkozásokkal, startupokkal. Kipróbálta Amerikát, tanult és dolgozott Japánban, Németországban, Magyarországon. Jelenleg innovációmenedzsment-tudását bővíti Svédországban.

Oszakában lett diák

– Középiskolás cserediákként azért választottam azt az amerikai családot, amely patrónusom lett, mert a pályázatban egyedül ők jelezték, hogy kutyabarátok – elevenített fel Péter egy régi emléket.

– Apróság, de nekem fontos, mert mindig volt kutyám, szeretem, ha vannak körülöttem. Texasi vendéglátóimnak volt hat, és az anyukának kutyakozmetikája. Így nem csupán iskolába jártam, hanem hétvégenként megismertem egy szakmát, és még zsebpénzt is kerestem… Érettségi után a budapesti közgazdaság-tudományi egyetemen kezdtem, és nézegettem a külföldi lehetőségeket.

– A felkelő nap országa nem volt szándékos úti cél, de a pályázatokat figyelmesen nézve kitűnt: a japán kormány teljes körű ösztöndíjat ajánl, mely egyetemi képzést és megélhetést is biztosít. Az pedig nem mindegy, hogy nekem, a szüleimnek kerül milliókba a képzés, vagy a meghirdető ország fizeti. Japán olyan hely, ahol lehet, és van mit tanulni. Persze, a japán nyelv elsajátítása előfeltétel volt, de úgy gondoltam, ez nem nagy ár az ösztöndíjért – így lettem diák Oszakában.

Rugalmasan alkalmazkodni

– Közgazdászhallgatóként olvastam a korábbi amerikai alelnök, Al Gore könyvét – An Inconvenient Truth – a bolygónkat fenyegető globális felmelegedés kockázatáról. (Azonos címmel dokumentumfilm is készült, a könyv itthon 2006-ban Kellemetlen igazság címmel jelent meg – a szerk.) Nagy hatást tett rám, foglalkoztatni kezdett a klímaváltozás. Végül ez erősítette meg bennem, hogy mesterkurzusra a környezetmérnöki karra jelentkeztem, megújuló energiák és környezetmenedzsment szakra.

– Jó választás volt: munkáim során Japánban, Németországban és Magyarországon is sikeresen tudtam alkalmazni az addig megszerzett szakmai tudást, és most, doktori tanulmányaim során Európa egyik vezető üzleti iskolájában is (Stockholm School of Economics) ennek újabb, komplex lehetőségeit keresem. Azért választottam a svédországi helyszínt, mert a Nordic brand, a legendás, megbízható, innovatív gazdasági környezet a legjobbak közé tartozik a kontinensen, és az egyetem ösztöndíja, amelyet pályázaton nyertem el, a legjobb feltételeket kínálta. Ráadásul a japántudásomat is kamatoztatni tudom, hiszen az egyetem ad otthont a Japán Tanulmányok Európai Intézetének is, amelynek kutatója vagyok. Elképzelhető, hogy hosszabb ideig itt is maradunk.

– A feleségem, Kata is megtalálta a számítását: egy vezető nemzetközi iskolában foglalkozik oktatásinnovációval. A gyerekeink is szeretik Svédországot, és immár harmadik nyelvüket sajátították el s használják a mindennapjaikban – mondta.

Fukushimáig az út, a karrier nyílegyenesnek látszik, majd jött egy külső hatás, ami gyökeresen megváltoztatta a család életét, ám hamar bekövetkezett az újrakezdés. Valóban csak sikerről szól minden? – tettük fel a kérdést.

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy ha eléggé rugalmas az ember, gyorsan vált, megragadja a kínálkozó lehetőségeket, nem hajszol álmokat és bírja is a folyamatos terhelést – igen, ezt lehet akár sikernek is nevezni. Texas jó bevezetőnek bizonyult, mert nem csupán az élményszerzésről és a jó angoltudásról szólt, hanem fontos élettapasztalat-szerzésről is, ami a későbbi életszakaszban nélkülözhetetlennek bizonyult.

Új célok, új lendület

– Oszaka egyéves intenzív nyelvtanulással kezdődött, majd közgazdasági tanulmányok japán nyelven, helyi környezetben. Az első év egyetemi nehézsége abban rejlett, hogy a japán írást-olvasást-beszédet ugyanúgy kellett megtanulni, mint általános iskola első osztályában az írást, olvasást. A japán írásjelek elsajátítása nem feltétlenül nehéz feladat, inkább türelem és szorgalom kérdése. A szakmai szókincs megszerzése már nehezebb, de az igazi kihívást a különböző udvariassági szintek nyelvtani szerkezetei jelentették.

– A nehézségek közepette persze néha megfordul az ember fejében, hogy mit keresek én itt? Miért csinálom? Miért lesz ez jó? A párom, Kata érkezése azonban véget vetett minden kételynek, és a közösen eltöltött mindennapok segítettek átlendülni a gondokon. Katának ugyanis ­sikerült elintéznie, hogy egyéni tanrend keretében folytassa tanulmányait a Nyíregyházi ­Egyetemen, ahol a továbbiakban csak a vizsgaidőszakokban kellett személyesen megjelennie. Egyébként pedig berendezhettük első (húsz négyzetméteres!) önálló lakásunkat Oszakában, és új célokkal, új lendülettel folytathattuk életünket.

Megújuló energiák

– Az egyetemi évek alatt hat hónapig gyakornokoskodtam Nagojában az ENSZ Régiófejlesztési Központjában, ahol a fenntartható fogyasztás és a közlekedés témaköreivel foglalkoztam, ott írtam első jelentősebb publikációimat. A szakmai kapcsolatok megmaradtak, s amikor megszereztem a mesterdiplomámat, 2008-ban már munkaajánlat várt. A kölni központú német TÜV Rheinland-csoport, amely 65 országban van jelen, állást ajánlott jokohamai irodájában.

– A cég Japánban többek között az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének akkreditációja alapján az üvegházhatású gázok kibocsátását elkerülő, zömében megújuló energiás projektek vizsgálatával és tanúsításával is foglalkozott. Éppen azzal, amire én is készültem: hogyan teremthető meg az ember, a környezet és a technika harmóniája. Egy egyszerű példa: ha valamely ország nagy vízi erőművet akart építeni nemzetközi támogatással, a mi független szakembereink vizsgálták, mi történik az őslakosokkal, mennyi termőföld, mennyi erdő esik áldozatul, ezeket hogyan pótolják. Az ilyen izgalmas kihívások közepette nem sokat gondoltam arra, hogy minél hamarabb visszatérjek Magyarországra.

– A fukushimai katasztrófa után az akkori németországi főnököm atomenergetikai szakemberként tisztában volt a baleset következményeivel, és támogatta, hogy a két hónapos lányunkkal elhagyjuk az országot. Új lehetőségeket kaptam Kölnben, a cég központjában, ahol az energiahatékonysággal és a klímaváltozással kapcsolatos szolgáltatások globális vezetője lettem. Eric fiunk születése után, 2013-ban költöztünk Budapestre, ahol a TÜV-cégcsoport magyarországi leányvállalatának üzletágvezetőjeként dolgoztam tovább. Az üzleti életben megszerzett tapasztalatok után az innováció területén szerettem volna mélyíteni a tudásomat, hiszen a jövő erről szól. Így döntöttük el, hogy Svédországba költözünk.

Sorsfordító Fukushima

Egy ígéretesen indult karrier másodpercek alatt váratlan fordulatot vett 2011. március 11-én. Az ok: Fukushima, a szigetország történetének egyik legnagyobb földrengése, szökőárral, atomerőmű-balesettel nehezítve. Popovics Péter átélte, milyen érzés, amikor egyik pillanatról a másikra csúszik ki a talaj az ember lába alól, és tehetetlen.

– Két hónapos kislányunkkal két napon belül hagytunk magunk mögött egy általunk szeretett országot, kultúrát, embereket, barátokat, szinte egész felnőtt életünket. Csupán két bőrönddel a tíz év után. Jokohamában éltünk, mindössze 280 kilométerre a tragédia helyszínétől. A 18 ezer áldozatot követelő nap és következményei Magyarországon is ismertek. De milyen más mindez a közelben átélve!

Fotók: Popovics Péter archívuma

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában