Finom tészták, nagy mosolyok

Ha beírjuk a Google keresőbe Gabulya Erik és Gabulya Máté nevét, triatlonversenyek és kosárlabda-mérkőzések tudósításai sorakoznak a találatok között, ami önmagában nem meglepő, hiszen időnként előfordul, hogy egy testvérpár mindkét tagja remek sportoló. Ha viszont tudjuk, hogy a fiatalemberek a napokban tésztabárt nyitottak a megyeszékhelyen, több kérdés is felmerül. Az első az, hogyan váltja fel az edzőtermeket a konyha, a második pedig az, hogy a sikeres fővárosi, majd londoni évek után miért döntöttek úgy, hogy Nyíregyházán indítják el saját vállalkozásukat? A válaszokat egy viszonylag kései találkozáson kaptam meg: csak az esti zárás után tudtunk beszélgetni, napközben ugyanis egymásnak adják a kilincset a vendégek, és mivel minden ételük frissen készül, nincs idejük a lazsálásra. A fiúk a másnapra készültek elő, s közben elmesélték a történetüket.

Híres gyakorlati helyek

Erik hosszú éveken át triatlonozott, Máté kosarazott, diákolimpiát is nyert – a sport kitartásra, rendszerességre tanította őket, de az igazi szerelem a főzés volt. Erik a lehető legjobb képzésre vágyott, s ezt a fővárosi Gundel-szakközépiskolában találta meg. A gyakorlati helye a híres Gerbeaud Café volt, majd jött az Onyx, a Michelin-csillagos étterem, ahol abban az időben dolgozott a Bocuse d’Or európai döntőjét megnyerő Széll Tamás és párja, Szulló Szabina. Erik azt mondja, nagyon sokat tanult ott, de szeretett volna továbblépni, ezért Londonba költözött, s vele tartott Máté is, aki ugyancsak Széll Tamás mellett szerzett gyakorlatot, ő a Standban. Megvoltak tehát az alapok, amikre a londoni négy évben sok tudás rakódott, a kinti tapasztalatoknak köszönhetően pontosan tudják, hogy ebben a szakmában a tehetség önmagában nem elég, a tisztaság, a rend, a fegyelem legalább ilyen fontos. Erik sokat kísérletezett, igyekezett az ételeket újragondolni, de nem túlgondolni, s eljött az idő, amikor úgy döntöttek: saját vállalkozásba kezdenek.

Minden frissen készül

– Egyértelmű volt, hogy a megszerzett tudást a szülővárosunkban kamatoztatjuk, s itt nyitjuk meg a tésztabárunkat – mesélték, és a „miért éppen tészta?” kérdésre is egyértelmű a válaszuk.

– Olyan egyszerű ételt kerestünk, ami kevés emberrel is jó minőségben elkészíthető, amihez helyi alapanyagokat használhatunk, és amit elérhető áron tudunk kínálni: ez pedig a tészta. Nem akartunk leragadni az olasz recepteknél, a kínálatban így thai és magyar ételek is szerepelnek – egy kicsit másként, mint ahogy ezeket az emberek ismerik. A krumplis tésztát például lecsószósszal és szalonnapörccel bolondítjuk meg, a cvekedlihez a káposztát mézzel pároljuk, a tetejére porcukrot teszünk, hogy az édes és a sós íz tökéletesen harmonizáljanak, a ropogós baconös, borsos tejszínszószos tésztába pedig pirított karfiol is kerül. Az alapanyagokat helyben szerezzük be, az ételek pedig 2–3 hónap alatt nyerték el a végleges formájukat, aminek a családtagjaink és a barátaink örültek igazán, hiszen a teszttésztákat ők kóstolták meg.

Itt minden frissen készül, és Erik mindenre ügyel: kézzel válogatja a karfiolt, a kakukkfüvet, a babérlevelet.

A tésztabár látványkonyha, ami persze tudatos: a fiúk egyrészt szerették volna, hogy a vendégek lássák, hogyan készül el az ételük, másrészt így ők is azonnal érzékelik a visszajelzéseket.

Meg kell tartani a minőséget

És ha már visszajelzések: Eriket, Mátét és a vállalkozás marketingjével foglalkozó régi barátjukat, alapító társukat, Délceg Mátét is meglepte, milyen sokan kíváncsiak az ételeikre. – Reméltük, hogy lesz keletje a tésztáinknak, de hogy kint álljon a sor az utcán, arra a legmerészebb álmainkban sem gondoltunk. Nagyon jó értékeléseket kapunk, ami megtisztelő, és ami a közeljövő feladatait is meghatározza, hiszen folyamatosan meg kell tartanunk ezt a minőséget – mondják a fiúk, akik között nagyon jól működik a munkamegosztás és a kommunikáció is.

– Zárás után mindig megbeszéljük az aznapi tapasztalatainkat és azt, mi az, amit esetleg másképpen csináltunk volna, de ebben alapvetően nincsenek közöttünk eltérések. Ugyanolyan értékek mentén gondolkodunk, sőt, ha elmegyünk egy étterembe, ugyanazt az ételt rendeljük: általában halat. De ha otthon vagyunk, tésztát eszünk. Mert nekünk is ez a kedvencünk.