A távmunka nem ismer országhatárt

2019 decemberében a több mint 11 millió lélekszámú kínai metropoliszban, Vuhanban egy addig ismeretlen vírus ütötte fel a fejét. A súlyos szövődményekkel járó betegség járvánnyá nőtte ki magát. A kínai vezetők erre reagálva a történelem eddigi legnagyobb karanténzónáját hozták létre, amely összesen 57 millió embert érintett. A lezárások ellenére a vírus továbbterjedt, és eljutott Európába, Amerikába és a világ más területeire is. Az egyes államok igyekeztek összefogni a terjedés megakadályozása érdekében, mindig mérlegelve a gazdasági és társadalmi hatásokat is.

A lezárások – bár a gazdaság számára ez visszaesést jelentett – oka a súlyosabb egészségügyi helyzet kialakulásának megelőzése volt. Tavaly még úgy becsülték, hogy a járvány okozta válság és a károk enyhítése mintegy 1500 milliárd eurót (hazánk egyévi GDP-jének 11-szerese) igényel, de ma már látszik, hogy ez egy nagyon optimista feltevés volt.

Járványok és kamatok

A döntések megalapozásának elősegítésére 1983-ban létrejött egy Gazdasági Kutatóközpont elnevezésű agytröszt, amelyben 1300 partnerként közreműködő közgazdász vesz részt. Egyik kutatásukban azt vizsgálták, hogy az 1347 óta bekövetkezett, legalább 100 ezer áldozattal járó 15 világjárvány milyen hatással volt a reálkamatlábak (a kamatok inflációval kiigazított) alakulására. Eredményül azt kapták, hogy a világjárványok utáni két évtized során a reálkamatlábak 1,5 százalékkal maradtak el a pandémiák nélkül számított szinttől, és csak húsz év után tértek vissza az eredeti irányzatukhoz. Ha a megváltozott körülmények (pl. digitalizáció) miatt nem is várható teljesen ugyanilyen trend, de annyi mindenképpen leszűrhető, hogy a következő két évtized e téren is nehezebbnek mutatkozik, mint e század első két dekádja. Az jó hír, hogy a reálbérek (a névleges bérek inflációval korrigált értéke) a járványt követő három évtizeden át fokozatosan emelkedtek. Érdekességként megemlítik, hogy a háborúk viszont a járványokkal ellentétben évtizedeken át növekvő hatást gyakoroltak a reálkamatok nagyságára.

Elterjedt a távmunka

A járvány a távmunka és a digitális munka gyors elterjedését váltotta ki. Az Európai Unióban ennek mértéke már 2015-ben 19 százalék volt, ezen belül a dániai (38 %) és a svédországi érték (33 %) a legnagyobb, a németországi (13 %) és mások mellett a magyarországi (11 %) átlag alatti. Ezek az értékek a járvány globális zárlatának hatására kb. megduplázódtak. Azok munkaideje rövidebb, akik csak otthonról végeznek távmunkát, másfél órával kevesebbet dolgoznak, mint akik mind otthon, mind a munkaadó telephelyén is munkálkodnak. A Nemzetközi Statisztikai Figyelőben megjelent dolgozat szerint a távmunka átlagos aránya kisebb a gyermeket ellátók, mint a gyermek nélküliek körében, mert nem a háztartások egyéni körülményei, hanem az elvégzendő munkafeladat jellege határozza meg a munkaügyi döntéseket a járvány idején.

A munkaadóknak mérhető gazdasági előnyük származik a távmunka arányának növekedéséből. Nagy a valószínűsége annak, hogy a távmunka fennmarad a hét egyes napjain a pandémia elvonulása után is, sőt bővülhet a benne részt vevők személyi köre is. Növekedhet a nők és a fiatalabb korcsoportok távmunkában való részvétele, de erősödhet a munkavégzés e formája a fogyatékosok számára is. A távmunka mentális terheléssel is jár, főként a társaság hiánya, az elszigeteltség miatt. Az elvégzett feladatok távoli monitorizálása és a munkaadó által előírt online összeköttetés a távmunkás magánéletét is megzavarhatja. A távmunkával átléphetők az országhatárok is. A fejlett országbeli munkaadó pl. kiszervezheti a munkát egy alacsonyabb bérű országba, amivel csökkentheti kiadásait. E sorok írója is hallott már olyan személyről, aki egy biztosítótársaságnál dolgozik Hollandiában, de oda havonta csak egy hétre utazik ki, a hónap többi napjait kemény munkával itthon tölti.

Zárt kapus meccsek

A kitartó olvasó az írás végén megérdemel egy kis lazítást. Németországban azt is vizsgálták, hogy hogyan hatott a járvány a Bundesliga (német NB I.) csapatai számára a pandémia miatt elrendelt zárt kapus mérkőzéseken. A sportban a hazai pálya előnyét a vendéglátó csapatnak nyújtott szurkolói támogatásban szokás mérni, de a vendégeknél az utazás fáradalmai, a helyszín szokatlansága teljesítményt csökkentő erő. A nézők nélkül megtartott „kísértetmérkőzések” eredményeit hasonlították össze a korábbi év telt házas mérkőzéseivel. Az eredmények azt mutatják, hogy a zárt kapuk mellett megtartott első mérkőzéseken a hazai pálya előnyei szertefoszlottak. A jelenség a bajnokság II. osztályában játszó együttesekre is igaz. A hazai csapatok győzelmi reményei mintegy 12 százalékkal csökkentek. Az első mérkőzések után viszont lassú visszarendeződés kezdődött el. Más országokban ilyen jelenséget nem tapasztaltak, amit azzal magyaráznak, hogy a német bajnokság mérkőzéseinek igen nagy a nézőszáma (pl. Münchenben, Dortmundban 70 ezer fő), vagyis másutt a játékosokat nem érintette súlyosan a szurkolók hiánya. A járvány későbbi szakaszában már korlátozott számban beengedtek nézőket a stadionokba. Azt tapasztalták, hogy már a csekély számú szurkoló is jelentősen befolyásolta a hazai pályán játszó együttesek teljesítményét. A fogadási piac is azt mutatta, hogy a fogadók szemében a Bundesligában csökkent a korábban telt házak előtt, hazai pályán játszó csapatok győzelmének valószínűsége.

Borítókép: A távmunka mentális terheléssel is jár, főként a társaság hiánya, az elszigeteltség miatt | Fotó: shutterstock