2022.03.05. 13:18
A bägel több mint lyukas zsemle!
Mivel változtatható a só és a cukor aránya, a bägel szendvicsekhez ugyanolyan tökéletes, mint desszertnek.
Forrás: Abrak Bägel
Pleva Gergő a vendéglátás nagyon sok területét ismeri: szakácsként végzett, de bártenderi és baristaképzésen is részt vett, sőt, első hallásra meglepő módon még keramikusvégzettsége is van.
Ám a gasztronómia és a művészetek világa nem áll egymástól távol, sőt: összeköti ezeket a kreativitás, az alkotásvágy, a nyíregyházi fiatalember esetében pedig a formatervezés. – Sok időt töltöttem a vendéglátásban, rengeteget dolgoztam, mégis azt éreztem, hogy valami hiányzik az életemből – meséli.
Hajnalban, egyedül
– Az egyik barátom javasolta, hogy ha szeretnék egy kicsit elvonulni, próbáljam meg a bägelkészítést. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy pontosan tudtam, miről is van szó, de elmentem a budapesti Tom’s Bägelhez, ahol szépen lassan megtanultam az elkészítés csínját-bínját.
– Egyébként ez nem egy nem új keletű fogás a gasztronómiában: az 1600-as években született Lengyelországban, ezt követően terjedt el Oroszországban, Izraelben, s jellemzően a zsidó közösségek kedvence volt, később a zsidó lakossággal együtt érkezett meg az USA-ba. A bägel első ránézésre egy lyukas zsemle, de ennél egy kicsit többről van szó. Az alapja egy édes/sós kelt tészta, amit a sütés előtt meg kell főzni, ettől lesz az állaga különleges. A külseje ropogós, a belseje puha, de nem morzsálódik. A klasszikus pék- árukhoz áll közelebb, de krémesebb – engem teljesen levett a lábamról.
– És nemcsak azért, mert egyedi és a hazai termékpalettán viszonylag új, de azért is, mert a készítése közben önmagam lehetek. A munkát kora hajnalban kezdem, az alkotás egy meditatívabb állapot, és itt nincs sem túlfeszített munkatempó, sem rengeteg ember – ezeket a korábbi munkahelyeimen nehezen tudtam tolerálni, mert mindez távol áll a személyiségemtől – meséli Gergő, aki azt mondja, körülbelül fél év kellett ahhoz, hogy biztos kézzel készítse el a bägeleket.
És éppen akkor, amikor a feleségével elkezdtek a jövőjükön gondolkodni, a pandémia elérte Magyarországot, s a járvány miatti bezárások adták meg számukra a végső lökést.
Az anyukája lekvárja
– Az volt a tervünk, hogy nyitunk majd egy kávézót, ahol bägeleket is árusítunk, de nem volt mit tenni, lépnünk kellett. Nyíregyházán élnek a rokonaink, a barátaink, és mert egyikünk sem szerette igazán a fővárosi nyüzsgést, visszaköltöztünk. Persze itthon is sokat sütöttem, és egyre többen kérdezték, nem akarom-e bővíteni a kört, és nem csak az ismerősöket, barátokat ellátni bägellel, mi pedig belevágtunk, és megalapítottuk az Abrak Bägelt. Mivel a tésztában bátran lehet változtatni a só és a cukor arányát, a bägel szendvicsekhez ugyanolyan tökéletes, mint akár desszertnek: én sokszor az édesanyám lekvárjával eszem, de az egyik nyíregyházi étteremben ebből készítik a burgert.
– Nekem szívügyem lett, és azért is szeretném, ha egyre többen megismernék, mert ezzel az egészségesebb étrend felé lehetne elmozdulni, a liszt ugyanis, amit használunk, kiváló minőségű alapanyag – mondja Gergő, aki büszke arra, hogy a Kosár Közösség tagjai lehetnek – és nemcsak azért, mert így többen megismerik a finomságukat, hanem azért is, mert számára is fontos, hogy helyi, jó minőségű termékeket fogyasszon.
Jó közösség
– Szívmelengető érzés látni, milyen klassz közösséget alkotnak, és hogy mennyire elhivatottak, de annak is örülök, hogy sokan válogatnak a kínálatukból. Bízom benne, hogy a bägelt is egyre többen választják majd. Külföldön egyébként sok helyen lehet kapni, Budapesten kis büfékben és neves éttermekben egyaránt találkozhatnak vele a vendégek, és az én célom is az, hogy aki ránéz, tudja, hogy ez nem egy lyukas zsemle.