Kitárult a márványtemplom kapuja

Pénteken este érkeztem Washingtonba, ahol vendéglátóim olyan programajánlattal vártak, amely csupán másnapra érvényes: nézzük meg a márványtemplomot, a helyi mormonok központját. 

Láttam már a nagyvilágban keresztény katedrálisokat, iszlám mecseteket, buddhista templomokat, zsidó zsinagógákat, de mormon templomot nem. Mégsem ez a lényeg, hanem az, hogy ötven éve ez volt az első alkalom, hogy kívülállók beléphettek a vallás felszentelt helyére, és a lehetőség másnap véget ért. A részletek a helyszínen derültek ki: a templomot az 1974. évi felszentelés előtt mutatták be a nyilvánosságnak, utána csak az egyház tagjai léphettek be. Nemrég felújították, és most az augusztus 14-ei újraszentelés előtt nyitották meg néhány hétre, majd évtizedekig ismét zárva lesz a kívülállók előtt. 

Egyedi szimbolikák 

A helyszín impozáns: az egyház a hatvanas évek végén megvásárolt egy dombtetőn fekvő ötvenhektáros erdős területet az Egyesült Államok fővárosával közvetlenül szomszédos Maryland államban, ahol felépítette templomát. A hétemeletes épület minden szintjének egyedi szimbolikája van. Hat tornya – a legmagasabb 88 méter – kilométerekről látszik, éjszakai kivilágításban különösen látványosak. Kívül és belül is sok az Alabamából származó különleges fehér márvány burkolat, ezért nevezik márványtemplomnak. A látogatás során látszott, hogy a közösség rendkívül jól szervezett, minden korosztályból sok az önkéntes, szívesen, barátságosan segítettek, tájékoztattak. A vallási mozgalom fiatal, kezdete 1830-ra tehető, központja Utah államban van. A nagy világvallások félmilliárdos-kétmilliárdos követőivel szemben a tizenhat milliós tagság nem tűnik túl nagynak, de térnyerése erőteljes. (Az egyház Magyarországon 1988-tól van jelen, ma huszonkét gyülekezetben mintegy ötezer taggal.) 

A látogatóktól azt kérték, tartsák be a protokollszabályokat: amikor beszélnek, vagy írnak róluk, az első említésnél Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza megnevezést használják, a látogatás idején pedig lehetőleg alkalmazkodjanak a hely szelleméhez: a templom „világi dolgaink magunk mögött hagyásának, az egyenlőségnek és a tisztaságnak a szimbóluma”. Miközben mi, látogatók az építészeti csodával voltunk elfoglalva, a vendéglátók azt is figyelmünkbe ajánlották: „a templom nem csupán az építészetről szól, hanem arról, milyen érzés Istenhez kapcsolódni a szívünkben”. 

Életnagyságú faragott bikák 

A modern épület külső megjelenését kivéve alig hasonlít más vallások reprezentatív központjaira. Kevés a díszítés, bár ahol van, nagyon jó minőségű, mint ahogy a beépített anyagok is elsőrangúak. Az uralkodó színek a barna különböző árnyalatai, a bézstől a dióig. (Odabent saját fotó nem készíthető.) Már a program végén jártunk, amikor megkérdeztem: a központi szertartástermet nem mutatják meg? Kiderült: nagy gyülekezeti terem ugyan van, de a mormon vallás kis csoportok bensőséges, csendes elmélyülésén alapul. A templom központi része a mennyei szoba, amelynek átlátszó kupolája teremt lehetőséget, hogy a hívek kapcsolatba kerüljenek Istennel. Körülötte hat további szertartási terem áll rendelkezésre. Beléphettünk a keresztelőkápolnába is, ahol 12 életnagyságú, fehér márványból faragott bika hátán áll a kis keresztelőmedence. Emlékezetes helyszín egy különterem, ahol krémszínű bársonnyal borított fehér márványoltár előtt tartják a mormon egyházi esküvőket, szűk családi körben. 

Különleges élmény volt a kétórás látogatás. Utóbb tették közzé: a nyílt napok idején 300 ezren voltak kíváncsiak a mormon szertartások különleges színhelyére. 

Marik Sándor