Szerencsére a horgászok nem babonásak

Immár tizenharmadik alkalommal rendezte meg az elmúlt vasárnap a Dr. Maleczky Imre Emlékversenyt a Sporthorgász Egyesületek Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szövetsége. A megmérettetés névadója egykoron a megyei szövetség elnökeként dolgozott, munkájával lelkesen és áldozatkészen segítette a horgászokat, halála nagy veszteséget jelentett a szervezetnek.

Az idei küzdelemnek a korábbi évekhez hasonlóan az apagyi Kenderáztató-tó adott otthon. A tizenhármas szám nem riasztotta vissza a versenyzőket, szép számban jelentek meg az indulók, összesen harmincnégyen sorakoztak fel reggel a parton. A fogyatékkal élők megyei horgászversenyét is vasárnap rendezték meg, a küzdelemben ketten, Győri Árpád és Gincsai Pál vettek részt.

A kezdeti borús időszakot mind gyakrabban váltotta fel napsütés, s kellemes kora őszi – vagy késő nyári – időjárásban várhatták a halak kapását a horgászok.  A kezdeti időszakban nem lehetett panasz a halak étvágyára, a keszegek mellett ponty és tokhal is akadt a horogra. Az egyik versenyző még etetés közben akasztott meg egy tokhalat, de mivel még nem kezdődött meg a verseny, azt mérés nélkül kellett visszaengednie. Négy órán keresztül igyekeztek mindenféle csalival növelni a kifogott halak számát a versenyzők, majd utána Szilágyi Imre, a Verseny Szakbizottság elnökének vezetésével megkezdődött a mérlegelés.

Az eredményhirdetésen részt vett a család képviseletében az emlékverseny fővédnöke és támogatója, Maleczki Tamás és fia, ifj. Maleczki Tamás.

– Örülük, hogy ilyen sokan részt vettek az emlékversenyen, s így adóztak édesapám emlékének. Az időjárásra nem lehetett senkinek sem panasza, bár úgy hallottam, hogy a halak étvágyával már gondok voltak. A családunk célja, hogy minden évben megrendezhessük ezt a versenyt, amelynek kettős célja van: egyrészt az emlékezés, másrészt az, hogy a résztvevők kikapcsolódjanak, jól érezzék magukat – mondta köszöntőjében az emlékkupa névadójának fia, Maleczki Tamás.

A megyei szövetség titkárának, Virágh Imrének a távollétében a szövetség ügyvezető igazgatója, Fesztóry Sándor köszöntötte a résztvevőket a díjak átadása előtt.

– A horgászokkal soha sincs gond, mindig csak a halakkal – jegyezte meg tréfásan. 

– Úgy gondolom, az eredménytől függetlenül a mai napnak mindenki a nyertese, hiszen kellemes időben tölthettük el a vasárnap délelőttöt ebben a szép környezetben. S bár a 13. emlékversenyről volt szó, az eredmények azt bizonyítják, hogy a horgászok nem babonásak – tette hozzá.  Az emlékverseny fogásait a rendezvény fő szervezője, Szilágyi Imre összegezte. Mint elmondta, a borús időben jobban kaptak a halak, mint napsütésben, a meleg időjárás csökkentette a halak étvágyát.

– Már több emlékversenyen is részt vettem, jól ismertem Imre bácsit. Ezeken a találkozókon azért szeretek elindulni, mert a finomszerelékes horgászat közel áll hozzám, tagja vagyok a megyei horgászválogatottnak is – mondta el érdeklődésünkre az eredményhirdetés után a győztes, a Vásárosnaményban élő Vass Sándor, aki azt is elárulta, hogy mióta horgászik. 

– Gyermekkorom óta horgászom, az unokatestvéreim szerettették meg velem, s azóta végigkíséri az életemet. Akkoriban főleg a holtágakat kerestük fel, a Tiszán főleg az utóbbi években horgászom, s most már a kedvenc vizemmé vált, ha a rablóhalakról van szó. Csónakból horgászom, a legnagyobb harcsám, amit eddig fogtam, húsz kilogramm körüli volt, tavaly ősszel akasztottam meg Tiszaadony környékén. A finomszerelékes horgászatnál a kedvenc vizem ez az apagyi tó, illetve Levelek és Kocsord. A mai napról annyit mondhatok, ahogy Maci is említette (Szilágyi Imre - a szerk.), a borús időben jobban jöttek a halak, a legtöbb keszeget én is akkor fogtam. Sikerült melléjük horogra csalnom egy tokhalat is, sajnos kettő elment, nem sikerült megszákolnom azokat. Aztán egy kicsit lelassult a kapás, ahogy kisütött a nap, s a verseny végéhez közeledve megint sikerült néhány keszeget megfogni, s szerencsére mindez elég volt a szektorgyőzelemhez és a végső győzelemhez is. Rakós bottal horgásztam, ami 13 méteres. Fél grammos úszót, 16-18-as horgot használtam, a csali csonti és pinki volt. A finomszerelékes versenyzés számomra a mai nappal befejeződött erre az évre.

Vajon a családban lesz-e, aki folytatja majd az édesapa hobbiját? – kérdeztük a győztes.

– Az iker fiaim még csak háromévesek, remélem, tovább fogják vinni a horgászat szeretetét. Most még nem viszem őket magammal a vízpartra, de ismerkednek a horgászattal, ugyanis horgászboltom is van, meg az elnöke vagyok egy egyesületnek is, vagyis nálam minden a horgászat körül forog.

A sok-sok férfi horgász között a gyengébbik nemet az ibrányi Kulcsár Laura középiskolás diáklány képviselte.

– Láttam a kiírást, s kedvet kaptam a részvételre. Szóltam azoknak a társaimnak is, akikkel augusztusban együtt voltam az országos horgászviadalon a Gébárti-tónál, s végül megbeszéltük, hogy jövünk. Igyekeztem minél több kis halat fogni, de ez nem úgy sikerült, ahogy elterveztem, pedig horgásztam pinkivel, csontival, gilisztával.  Az országos viadalon már harmadik alkalommal vettem részt. Most is jól éreztem magam, színesek voltak a programok, jó előadásokat hallhattunk. Hihetetlenül kedves és segítőkész emberekkel ismerkedhettem meg. A megyét hárman képviseltük Biri Imre, a megyei szövetség elnökségi tagja vezetésével. Több versenyem már nemigen lesz ebben az évben, de horgászni még biztosan fogok Nyíregyházán a sóstói tavaknál vagy otthon a Palocsán. 

MML