Kardok suhogása a Kodály-teremben (fotók)

A nyíregyházi Kodály Zoltán Általános iskola hangversenytermében megfordultak már Kossuth-díjas zongora- és hegedűművészek, énekesek, ahogy elismert együtteseknek és szólistáknak is tapsolhatott a közönség, természetesen a Cantemus kóruscsalád énekkarai mellett. Szombat délelőtt azonban kardok suhogása töltötte be a teret, a széksorokat elfoglaló érdeklődők pedig fotóztak, videóztak – talán azért, hogy a profiktól ellesett mozdulatokat ők is beépítsék a saját eszköztárukba.  

Az esemény pedig nem volt más, mint az első nyíregyházi Budogála, amelyen a japán harcművészeti bemutatók mellett kiállítások is várták az érdeklődőket. Akik egyébként megöltötték az iskola folyosóit és nagytermét – többen hagyományos japán harci öltözetet viseltek, és régi ismerősként üdvözölték egymást, illetve a kiállítókat is. Például Kovács András kardkovácsot, aki egész Európában egyedülálló módon, kézzel, tradicionális eljárással készít szamurájkardokat: úgy munkálja meg kardjait, ahogy annak idején az igazi japán nagymesterek. Speciális homokkal dolgozik, a tűzben a por szilárd anyaggá áll össze. Mint mondta, közel négy hónap kell ahhoz, hogy egy-egy kardot elkészítsen, de a műhelyében ő maga csinálja a kardok markolatát, hüvelyét is, s magángyűjtőktől kapott kardokat is restaurál. 

A gálán a három ősi japán harcművészeti rendszer, az aikido, a shotokan és a jujitsu is képviseltette magát, bemutatót tartott a Ni To Jutsu, a Kashima Shinden Jikishinkage Ryu, a Miskolci Aikido Egyesület, a Shotokan Karate Nyíregyháza és a Kelemen Ryu Ju Jitsu is – látszott, hogy mozdulataik mögött hosszú évek kitartó gyakorlása áll.

Olyan, mint egy tánc

A nagyteremben a bemutatók után Csőke Kitti várta az érdeklődőket: kék és rózsaszín kimonójának minden fontos részletéről mesélt, elmondta, melyiknek milyen szerepe van a japán öltözködési kultúrában. Kiderült, hogy a vastag övet hátul nagy masniban kell összekötni, és hogy a fapapucsból, amihez nem vesznek fel zoknit, azért kell, hogy kilógjon a lábuk, mert a járás ettől stabilabb lesz. A személyes iratokat, zsebkendőt vagy telefont a hölgyek a kimonó ujjában lévő zsebben tartják, de a legyezőnek is van egy rejtekhelye. Kitti nemcsak mesélt a japán hagyományokról, de táncolt is, ehhez pedig a közönség soraiban ülők közül is sokan csatlakoztak.

Balla István nem táncolt, inkább a kardok kötötték le a figyelmét. Lapunknak elmondta: sokáig aikidózott, nagyon sok könyvet olvasott Japánról, a vallás és a harcművészet jellegzetességeiről. Ahogy fogalmazott: ez utóbbi nem a küzdelemről szól, sokkal fontosabb az az életfilozófia és gondolatiság, ami mögötte van. – A két harcos ilyenkor összefonódik: az egyik mozdul, a másik erre reagál. Olyan ez, mint egy tánc, aminek megvan a pontos koreográfiája, ez teszi különlegessé – tette hozzá. 

SZA