Gyanús hagyomány

S talán Arany János is óvatosabban fogalmaz a Családi körben, mert hát ott van az az eperfa, az is feketén bólogat lombjaival bele az estébe...

Túl a tréfán, az jól érzékelhető: nehéz egyensúlyt tartani akkor, ha a szemérmetlen, a közösségi létet veszélyeztető csalás nagyobb szigor után kiált, de a tiszta szándék joggal tiltakozik a megbéklyózás ellen.

A törvény szerint minden, jövedelemmel járó tevékenység után adózni kell (ennek módjáról és mértékéről persze lehet vitatkozni), de enélkül nincs pénz a közös kasszában, amelyből utakat kell építeni, óvodákat, iskolákat, kórházakat kell fenntartani. Ugyanakkor hagyomány úgy takarékoskodni, hogy egy-egy elvégzett munkát nem fizetünk ki, hanem pénz helyett saját kétkezi munkánkkal egyenlítjük ki a számlát. Így maradhatott talpon a vidék, s a vidéken élő ember.

Megnyugtató, hogy elvileg nincs akadálya annak, hogy rokonok, barátok, munkatársak segítsenek a munka dandárjában, de kérdéses, mikor foghat gyanút egy akcióban lévő felügyelő.

Pár éve nagy port kavart az eset (nem megyénkben), amikor idős nénit azért büntettek meg, mert a szomszédja felvágta neki a téli tűzifát. Addig jó, míg vannak ilyen szomszédok.

• Ahogy újságíróink látják a világot

- Nyéki Zsolt -