Keserű és gyönyörű

Már nem emlékszem az általános iskolában eltöltött legelső napomra, de minden bizonnyal csak szépet mesélhettem róla otthon szüleimnek, hiszen az azt követő hetekben, években, sőt évtizedekben sohasem volt igazolatlan mulasztásom, szorgalmasan látogattam az órákat. Mindebben természetesen meghatározó szerepet játszottak kedves tanítóim, majd későbbi tanáraim, akik emberségükkel, gyermekszeretetükkel, hivatástudatukkal, a tantárgyuk iránti alázattal mindmáig elevenen élnek bennem. Persze, nem könnyű eldönteni, hogy az első napokban a kisdiákok vagy a szülők izgulnak-e jobban. Ez mindenki esetében természetes, hiszen az iskolai évek nagymértékben és szigorúan meghatározzák mind a gyermekek, mind a felnőttek mindennapi életét.

Mikor iskolaválasztásról van szó, gyakran hallhatunk olyan tanácsokat „tapasztaltabb” szülőktől, hogy ne iskolát válasszunk, hanem tanító nénit. Soha nem értettem egyet ezzel a véleménnyel, mert úgy gondolom: aki élethivatásának választotta, hogy a kis elsősöket bevezesse az írás, az olvasás, a számok titokzatos világába, az tudja mire vállalkozott, s mindent elkövet annak érdekében , hogy a legjobbat és a legtöbbet hozza ki gyermekeinkből – dolgozzon bár városban vagy egy kis faluban, legyen bár ifjabb vagy idősebb.

Leginkább játékosságra vágynak még az első osztályt most elkezdő apróságok, de hát ez így természetes. Bizony, sok évnek kell még eltelnie ahhoz, hogy megértsék majd Apáczai Csere János gondolatát: „A tudás gyökere keserű, gyümölcse pedig gyönyörűséges.”

Kapcsolódó cikkek:
· Első nap az iskolában Fehérgyarmaton 
· Számít-e, hogy milyen könyvből tanulunk?
· Nehéz az iskolatáska Nyíregyházán is 
· Udvaron játszó kisdiákok 

- M. Magyar László -