Már megint táblák

Jó, azt még elismerem, hogy 16 másodperc kevés volt a száz méter lefutásához, és a távolugrásom után sem kellett olyan hosszúra nyújtani a mérőszalagot, a magasugrásnál pedig hamarabb földet értem, mint a tanár vigyázó tekintete, no de attól még jogom lett volna a sporttagozatos osztályba járni, nem?

A pedagógusok nem tettek be, így csak vágyódva nézhettem a sportmelegítőben járó iskolatársaimat – tehát a pedagógusok a gyűlöletkeltés fogalmát is kimerítették tettükkel.

Bár... lehetséges, csak arról volt szó, hogy eltérő adottságú, képességű gyerekeket célirányosabban kezeltek, neveltek, oktattak. Így került ki a sportos osztályból országos hírű atléta, a miénkből pedig orvos, ügyvéd, mérnök.

Mindig baj van abból, ha túlbuzgó hivatalnokok törnek előre: valakik budapesti irodákban ülve nagyszerű tanulmányokat és programokat írnak, tele olyan szavakkal, mint esélyegyenlőség és szegregáció, tolerancia és gyűlöletkeltés, integráció és erőszak... – és milyen szépen megélnek ebből! Elégedetten nyugtázzák, mennyire európaiak, miközben a valós gondokat jelentésekből és politikai érdekek mentén megfogalmazott közleményekből ismerik.

A kirekesztés elleni táblát emelje mindenki a magasba, de ha már eleget demonstráltunk és elhatárolódtunk, ideje hozzálátni a problémák igazi megoldásához, mindannyiunk érdekében.

• Integráció egy huszárvágással
  Nyugaton kis létszámú osztályokban zajlik az integráció, két pedagógussal. Ezzel szemben hazánkban egy népes osztályra jut egy pedagógus. Ilyen feltételek mellett kell megteremteni a felzárkózatást, ami olykor komoly nehézséget jelent, főként, ha hiányzik a szülői együttműködés.    Olvasók mondták:

• Hogyan látják a világot újságíróink?
• Blogoljon velünk!

- Nyéki Zsolt -