Megdöbbentő szakítások

„Néhány hónapja voltunk együtt, és közeledett a Valentin-nap. Nem akartam nagy felhajtást, csak egy kellemes estét együtt tölteni a barátommal. Minden készen állt: egy üveg behűtött pezsgő, egy kis édesség, és egy izgalmas fehérnemű, amit a süti és a pezsgő után vetettem volna be. Valentin-nap reggelén mosolyogva ébredtem. Már csak pár óra volt az indulásig, hogy átmenjek hozzá, de mielőtt elindultam volna, még megnéztem az e-mailjeimet. Vigyorogtam, mikor megláttam, hogy van egy üzenetem tőle. Aztán elolvastam az e-mailt: .

Nem volt más, felhívtam a legjobb barátnőmet, megettük a sütit, megittuk a pezsgőt, majd átdumáltuk az éjszakát. Az ő barátja három nappal Valentin-nap előtt szakított vele, úgyhogy volt közös témánk… Az izgalmas fehérnemű azóta is a fiókomban lapul, bevetésre várva.”

„Régen kinéztem magamnak ezt a férfit. Amikor végre megszabadult a hisztis barátnőjétől, egy bulin összegabalyodtunk. Egy évig voltunk együtt, mikor egy nap váratlanul bejelentette, szakítani akar. Nem értettem, mit rontottam el. Úgy éreztem, minden jól működött közöttünk. Muszáj volt tudnom, miért akart elválni tőlem. Megdöbbentett a válasza, mikor kinyögte nagy nehezen, hogy a volt barátnőjével ismét össze akar jönni. De nem ez volt az igazán meghökkentő. Láttam rajta, hogy habozik, hogy mondani akar még valamit. Mire nagy nehezen kibökte, hogy visszakéri az összes ajándékot, amit az egy év alatt tőle kaptam. Ezek között volt ékszer, napszemüveg, karóra, édes kis apróságok. Nem értettem, miért van neki ezekre szüksége. Mire elmesélte, az exe azt a feltételt szabta az újrakezdésnek, hogy neki adja mindazt, amit az egy év alatt nekem vett ajándékba. Hát ha a csaj boldog a szíves bugyimban…”

„Négy év sok idő. Nem tagadom, boldog évek voltak. De a kapcsolatunk elfáradt. Ebben mindketten egyetértettünk. Régóta húztuk a dolgot. Mindenki látta a környezetünkben, idő kérdése, és egyikünk kimondja, szakítsunk. Azon a délutánon szomorúan váltunk el. A volt barátnőm szülei is észrevették, hogy valami nem stimmel. Mikor rákérdeztek, mi a baj, elmondtuk, hogy szakítottunk. Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű, de hogy a szülők nehezebben fogadják a döntést, azt álmomban sem gondoltam volna. Az exem anyukája kért, várjak egy percet. Hamarosan visszatért, kezében egy papírral. Amikor megláttam, mi van rajta, teljesen ledöbbentem: össze volt írva, mit és mennyit fogyasztottam az évek alatt náluk. Víz, kaja, ajándékok, mit a volt barátnőmtől kaptam, minden. Szó szerint benyújtották a számlát. Viccesen megjegyeztem, hitelt kell felvennem, hogy ezt törlesszem, de ők nem találták ezt poénosnak…”

„Házinyúlra nem lövünk! Én ezt egy életre megtanultam. Egy kolléganőmmel néhány hónap leforgása alatt közel kerültünk egymáshoz. Nagyon jól éreztem magam a társaságában, majd vettem a bátorságot, és elhívtam randira. Minden jól működött közöttünk. De ahogy teltek a hónapok, egyre inkább teher volt ez a kapcsolat, mint áldás. A nap 24 órájában össze voltunk zárva. Sem otthon, sem a munkahelyen nem kaptam levegőt, állandóan a „nyakamon lógott”. Ráadásul számomra hamar egyértelművé vált, hogy nem táplálok olyan mély érzelmeket iránta, mint ő irántam. Hozzám akart költözni, elkezdte „nőiesíteni” a lakásomat. Nem mehetett így tovább.

Egy péntek délután, mikor már nagyon fáradt voltam az egész hetes meló után épp másolni mentem. Még volt egy pár óra a munkanapból, egyszerűen nem akart telni az idő. A másolónál beszélgetésbe elegyedtem egy kolléganőmmel. Teljesen ártatlan beszélgetés volt. Bevallom férfiasa, vagy épp férfiatlanul, olyan fáradt voltam, hogy meg sem fordult a fejemben semmi pajzán. Majd belépett a barátnőm, és őrült hisztibe kezdett. A kolléganőmet leribancozta, engem meg minden szemétládának elmondott. Őrjöngött, kiabált. Már az egész iroda minket nézett. Kész, elszakadt a cérna, ott kimondtam, ennek a kapcsolatnak most legyen vége. Erre sírógörcs tört rá. Nagyon kínos volt az egész szituáció. A főnök persze nem hagyta szó nélkül. Mindkettőnket az irodába rendelt, majd közölte velünk, nincs szüksége ilyen cirkuszra. Ha nem tudjuk békésen rendezni a vitát, fel is út, le is út. Nem tudtuk…”

„Pár éve voltunk együtt. Úgy éreztem, minden tökéletes. Egyre gyakrabban álmodoztam a közös jövőnkről, házasságról, gyerekekről. Közeledett a negyedik évfordulónk napja. Eddig minden évben nagy meglepetéssel készült, vacsorázni vitt, ajándékokkal halmozott el. Most én akartam meglepni. Úgy intéztem, hogy otthon legyünk azon a napon. Vacsorát főztem, behűtöttem egy üveg bort, vettem egy nagyon szexi hálóinget, és kivettem egy jó filmet. Minden készen állt egy romantikus estéhez. Rosszkedvű volt, mikor megérkezett. Azt hittem, fáradt. Majd közölte, beszélnünk kell, komoly dolgokról. Szentül meg voltam győződve arról, hogy ma jött el a nagy este, és megkéri a kezem. Hidegzuhanyként ért, hogy már nem szeret, és véget akar vetni a kapcsolatnak. Az szakítás további oka, hogy néhány hete van valakije, és úgy érzi, nem fer ezt így tovább folytani. Majd örökre kisétált az életemből… Azóta egy év telt el, és még mindig várom, hogy meggondolja magát…”

Önnek is van egy megdöbbentő, akár szomorú, akár nagyon vicces sztorija? Írja meg nekünk! És szóljon hozzá fórumokhoz! Mi a véleménye a sztorikról?

- gigi -