A tulipános cserepek az Avas ölén Vámfalun

Vámfalu (románul Vama) nevezetes

település a partiumi Szatmár

megyében, annak is a keleti

részén, az Avas

hegységben. A

Szatmárnémetitől a 19. sz.

44 kilométerre lévő Mária

Völgye (Valea Marei) közelében

fekvő falu határában volt a

Büdössár, mely

kitűnő gyógyhatású

kénes iszapfürdő főként

csúzos bántalmakra. A falu

fölött emelkedik Mike-bérc,

melyből a Tálna patak ered.

A település nevezetességei az

1826-ban épült református templom

és az 1848-ban emelt görög katolikus

templom. Mindezeken túl azonban

Vámfalu leginkább a

kerámiagyártásáról

híres, a Terebess Kerámia

Lexikon szerint a felső-tiszai

stíluscsoport egyik központja volt. A

vámfalvi kerámiát

egyszerű, geometrikus minták

díszítenek, vajszínű alapon

zöld, barna és vörös

színek. Motívumai erősen

stilizált növényi és

geometrikus elemekből állanak,

ritkábbak az állat- és

emberalakok. A 16. sz.-i magyar ólommázas

kerámia hagyományait

őrizték meg. A

díszítés eszköze az

íróka.

Az avasi Vámfalu hajdan közel

félszáz fazekasa

évszázadokon át szekereken vitte a

szatmári nagyvásárra a

messze földön közkedvelt

cserépedényeit. Ma már tán

csak egyetlen portán forog rendszeresen a

korong. Az utolsó „mohikánok„

legismertebbike, Istvánfy

Géza műhelyében

készülnek még az eredet

formákat, mintákat őrző

különböző edények,

köcsögök, boroskancsók,

zörgős korsók, káposztás

fazekak. A rájuk festett motívum

legtöbbször tulipánt,

margarétát imitál. Nem

véletlenül, mivel a mester szerint a

vásárlók ezt kedvelik a legjobban.

– Mivel a falu területén sok

agyag található, az itt

élők természetszerűleg kezdtek

el foglalkozni egykor az agyagossággal

– meséli Istvánfy

Géza, aki számos rangos

minősítést,

dícsérő oklevelet érdemelt ki

munkáival. – Az itt készült

edények nem csak díszítő

elemei voltak a háztartásoknak, de

mindennapi használatra készült a

legtöbbjük. Ezekben főztek,

tárolták a téli

savanyúságot, a bort, a tejet de

még a pálinkát is. Én arra

szegődtem, hogy összegyűjtsem és

a fazekaim által megőrizzem az

évszázados motívumokat.

története

1490-ben Wamfalw néven

említik először a

korabeli oklevelek, ekkor már a

Szinéri uradalom-hoz tartozott,

és ennek sorsában

osztozott egészen a XVII.

századig.

1615-ben részbirtokosa

Deregnyei Daróczy

Ferenc, s

leányágon a

Lónyay

család birtoka volt.

1700-as években több

birtokos is osztozik rajta: a

Lónyay, Linker,

Eötvös, Vetéssy, Bay,

Korda, Péchy, Dálnoki,

Medve, Nagy, és

Samu családok.

1717-ben Viszocsányi

Sándor is

részbirtokos a

településen.

Az 1800-as évek

közepéig a

Lónyay

család birtoka.

A falu 1826-ban, egy nagy

tűzvészben leégett.

A XX. század elején

gróf Vay Gábor,

Vámfalvi

Jónás és

Szentiványi

Gyula birtoka volt.

KISLEXIKON

Partium. A név elsődleges

értelmében a hajdani

Zaránd, Közp Szolnok,

Kraszna vármegyék,illetve

a Kővár-vidék

nagytáj-=neve, amelyek a

XVI-XVII században kerültek

az erdélyi fejedelmek

birtokába, de nem

csatolták őket

Erdélyhez. Ma Arad, Hunyad,

Szilágy, Szatmár

és Máramaros

megyékhez tartoznak a hajdani

Partium települései.

- Galambos Béla -