2009.02.09. 06:23
Futja-e még emberségre?
<p>Egyre inkább fogunkhoz verjük a garast. Valljuk<br /> be, ilyen időket élve mindez így<br /> természetes, leszámítva persze<br /> társadalmunk azon vékony „vastag”<br /> rétegét, akinek eddig is volt, s<br /> ezután is lesz mit a tejbe aprítania.<br /> <STRONG>Palicz István jegyzete</STRONG></p>
Pénzszűke miatt talán
idén is elodázzuk a régóta
tervezett lakásfelújítást,
autócserét, odafigyelünk telefon-,
gáz-, villany és egyéb
számláink alakulására,
megelégszünk a hipermarketek
„gazdaságos”
termékeivel, a takarékos
mosóporral, a kommersz
toroköblítőkkel, s
örülünk, ha ki tudjuk nyögni a havi
törlesztőrészletet.
Ilyen helyzetben adakozzak? Mi a fészkes
fenéből? Inkább nekem
segítsenek! – felelte indulatosan az egyik
„utca embere”, amikor a
jótékonykodásról faggattam.
Való igaz, egyre nehezebb kijönnünk a
havi keretből, de valljuk be, sokan még
nálunk is nehezebb élethelyzetben vannak:
fedél nélkül vagy rogyadozó
viskóban élnek, nem egyszer
éheznek, fáznak, vagy éppen
gyógyszerre nem futja már. A
kérdés az, segít(het)ünk-e
rajtuk lehetőségeinkhez mérten.
És itt nem százezres
nagyságrendű
pénzadományokról van
szó, tetemes báli
belépőkről vagy erőn felüli
mártíromságról, hanem
emberségről, őszinte
segítségnyújtásról a
mindennapokban. Akár forintokat
mellőző jótettekről,
munkánkat, időnket, energiánkat,
figyelmünket áldozva azokért, akik
valóban (!) megérdemlik.
- Palicz István -
