Postánkból: Gondolatok nagyhét előtt

Különösen igaz ez napjainkban

hazánkban is, ahol az emberi

gonoszság,

önzőség vált a

fontossá sokak számára.

Szétesőben a család, a

közösségek, az emberséges

kapcsolatok, mert mindent szétrombolt a

gátlástalanság. Az

egoizmus. Ezt akartuk, ezt a

nihilizmust, amikor az ember az

embertársainak a farkasává

válik. A pénz istenének

az uralkodására vágytunk, arra,

hogy megtévedetten abban higgyünk, hogy

júdáspénzekkel megvehető az

erkölcs, a becsület, a hatalom. Így

akarjuk folytatni, becsapva magunkat?

Egyre többen vagyunk tiltakozunk a

gyűlölet, az

önzés, a

hazugságok, a rágalmak, a

csúsztatások, az elhallgatások, a

manipulálások miatt. Mi más

értelme lenne a földi

életünknek, ha nem az

önbecsülés, embertársaink

szeretete és a gyötrődők

megsegítése? Tudom, túl nagy

körülöttünk a bánat, a

reményt vesztettek fájdalmas

sírása, mégis azt mondom, hogy

legyünk türelmesek, önzetlenek,

emberségesek, megbocsátók.

Ne feledjük, a hit az életünk

mozgatója, irányítója,

útmutatója, a gonoszság

felszámolója, segít az

igazság elérésében, az

élet értelmessé

válásában.

Kötelességeink, felelősség

tudatunk kanásza, a közjó

iránymutatója, a helyes

értékrendek elfogadtatója. Most,

Nagyhét idusán szálljunk

magunkba, tiszta szívvel ezt

kívánom valamennyiünknek!
Dr. Salamon Sándor,

Lácacséke