Távol az édentől

Amikor ez a sláger született, még

idilli volt a kép, bár számomra

ezzel együtt is szirupos. Mindegy, akár

még hihettünk is volna benne. Ma azonban

már meglehetősen naiv ember az, aki

gondtalan öregkorról

ábrándozik, különösen, ha

a hazai nyugdíjrendszerre és a

magán-, netán önkéntes

nyugdíjpénztárakra

bízza magát.

A most nyugdíjba

készülő generációnak

talán még nem kell aggódnia, de a

mai negyveneseknek, mire elérik a

nyugdíjkorhatárt, már nem

biztos, hogy lesz miből fűteni a

szobát.

Emlékszem, amikor pályakezdő voltam,

azt magyarázták nekünk, hogy

vége a szocializmusnak, lássuk

be, az emberről nem gondoskodhat pusztán az

állam, vegyük kezünkbe a saját

sorsunkat. Akkoriban a három pilléren

nyugvó nyugdíjrendszer lett a

minta: állami nyugdíj,

mellé kötelező

magánnyugdíjpénztári

tagság, plusz még ott voltak szabadon

választhatóan a

„legfelelősebben

gondolkodóknak” az önkéntes

pénztárak. Azt mondták, a

három együtt már biztosan

elég lesz a gondtalan öregkorra,

kandallóval, tűzifával,

nyugat-európai utazással, már ha

egészségünk engedi...

Nem így alakult. Egyre gyakrabban jut eszembe,

hogy aranyat kellett volna vennem az eddig befizetett

pénzen, hiszen olyasvalamire

gyűjtögettem, amit lehet, hogy meg sem

érek. Vagy ha mégis, akkor még

rosszabbul járok.

Kapcsolódó cikkek:

• Körültekintéssel

vannak a

nyugdíjpénztáraknál

legfrissebb hírei

- Zajácz D. Zoltán -