Bírjátok?! De hogyan?

A rendszeres koncertlátogatóknak

ismerős lehet az utolsó

fesztivál napok

nélkülözése. A kaja

hiánya mellett egyeseknek nagyobb

problémát jelenthet, hogy az

alkohol is fogyóban, itt az ideje a

kéregetésnek. A

tarhálás

művészetté idomult az évek

alatt.

Mielőtt azonban a markunkat tartanánk,

érdemesebb felkészülni a

rázósabb napokra. Piát

érdemesebb üzletben venni, semmint valami

méregdrága étteremben vagy a

feszt helyszínén. Privát

bortermelők tömkelege várja az

üres palackokkal felszerelkezett szomjas

ifjúságot, némi szíves

beszéddel meg is fűszerezve

portékájukat. A több liter

nektáros ambrózia benyakalása

után tartsunk tisztes távolságot a

vízparttól, és egyedül se

próbáljunk meg elindulni, ha

„mélyre” kerültünk. Egy

pár perces zuhany életmentő lehet,

ha van rá lehetőség, akkor

inkább fürödjünk le.

Az üres pohárral való

kószálás is célra vezethet,

méterenként futhatunk bele egy

jókedvű társaságba, ahol

„feltölthetnek”. Ilyenkor

tanácsos valami produkcióval meglepni a

nagyérdeműt, hogy a szimpátia

elnyerésével csurranjon cseppenjen valami

majd a hőségben kiszáradt torkunkba.

Minél őrültebb és eredetibb

stílusunk van akár az

öltözködés, akár a

személyiségjegyeinket illetően,

annál nagyobb az esély, hogy egy pofon

helyett inkább egy pofa sört kapunk.

Megesett, hogy az egyik élelmes a

földön heverő matt részeg

cimborájára akasztott egy

bilétát azzal a felirattal: „Egy

sörért belém rúghatsz”.

Új barátságok, ismeretségek

is szövődhetnek, mindamellett hogy

Dionüszosz kedvében járnak.

Érvényesül, az „oszd meg amid

van”- elv, a cserekereskedelem tárgya

lehet egy doboz sör vagy fél kiló

kenyér. Van egy paprikám, van

hozzá májkrémed? Egy-két

nap után már össze lehet melegedni a

környező kempinglakókkal,

összedobni az alapanyagokat egy jófajta

slambucra, enyhítve ezzel a felkavart gyomor

másnapi fájdalmait.

Egy étterembe betévedve, engedve a

csábításnak

megtörténhet, hogy fizetés

nélkül távozunk, de az

éhségünk

enyhítésének ezt a

módját nem ajánlatos alkalmazni.

Ha már túl borsos az ár, akkor

inkább a helyi kisboltokban nézzünk

harapnivaló után, esetleg egy

gyorsbüfé

kínálatából

szemezgethetünk. Ha minden kötél

szakad, nehéz ráfanyalodni, de ami leesik

a földre, az nem biztos, hogy ehetetlen. Az ember

el sem hinné, mennyi mindent rejt a

felszín, míg a porban poroszkálva

keresi a régebbi galerijének

elkószált tagjait.

Tarhálni csoportosan szoktak azok, akik

kupacban ülnek a szikár talajon, és

várják a megmentőjüket.

Megesett, hogy hárman dolgoztak össze: az

egyik leszólította a kiszemeltet, a

másik pedig megkérdezte, hogy van-e

valami itókája esetleg más

földi jója. A harmadik pedig a

verőlegény szerepét kapta, lekevert

neki egy pofont, ha nemleges választ kapott

volna, de ilyenekre aligha kerülne sor. A

koncerteken az első sorokban tombolva

részesülhetünk a frissítő

komló esőben, de a hangzavarban még

kérnünk sem kell a mellettünk

táncolót arra, hogy

kínáljon meg az italából

pár korttyal. Arra vigyázzunk, hogy a

talaj közelben elkerüljük a

pogózók bakancsait.

Gyakori, hogy az utolsó nap után

még egy árva buznyákja sincs az

embernek a hazatérésre. Ekkor

kerülnek elő az „Adj egy kis

aprót, hazamennék” feliratú

táblák, és az elgyötört,

ámbár mosolygós arcunk

meggyőzheti az adakozót:

„Jövőre, ugyanitt megadom.”

Kapcsolódó cikkek:

Sokasodnak a lámpáknál

lejmolók

Lépj vissza 3-at és 2x kimaradsz a

dobásból

„Anyuci szeme fénye”

óvszerrel pózol

- Perje Sándor -